Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JEGYZET:

 Normális-abnormális fogalma

Gyermekkori magatartászavar: gondolkodásbeli, viselkedési, emocionális tünetek, tünetcsoportok, amelyeket a társadalom a normálistól eltérőnek, kórosnak minősít.
Normális-abnormális?
Társadalmi normák (veszély: súlyos értékítélet)
Magatartás gyakorisága (gond: nincs különbség a kívánatos és a nem kívánatos magatartás között)
Az egyén szubjektív közérzete
– betegségtudat (felnőtteknél leggyakoribb kritérium)
- hiányos alkalmazkodás (preventív definíció)
Diagnosztikai gyakorlat:
- egyénnek normához való viszonya
- személy közérzete
- megküzdési stratégiák, konfliktusok megoldása
Gyermekeknél 3 fő szempont:
- felmerülő akadályok korra jellemző kezelési módjai, ill. ezek hatékonysága
- a gyerek önmaga és mások felé irányuló érzelmeinek minősége és intenzitása
- ezek kifejezésének színvonala, a viselkedés árnyaltsága
Pszichiátria: mentális betegségek klasszifikációs rendszere (DSM-IV, BNO-10)
- klinikai zavar, klinikai figyelmet igénylő állapot
- személyiségzavar, mentális retardáció
- egészségi állapot
- pszichoszociális, környezeti problémák
- személy működésének átlagos szintje
Fontos: egyes tünetek jelentése a különböző életkorokban más, és az adott probléma tünetei életkoronként mások!!!


Normális viselkedés:
? hatékony valóságészlelés
? viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége
? önértékelés és elfogadás
? érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége
? alkotóképesség
Osztályozás: DSM-IV (klinikai zavar / személyiségzavar, fejlődési zavar / egészségi állapot / pszichoszociális, környezeti problémák / személyiségműködés általános szintje)
A rendellenes viselkedés meghatározásához a statisztikai gyakoriságot, a társadalmi normákat, a viselkedés adaptivitását és a személyes distresszt egyaránt figyelembe kell venni. A mentális egészség jellemzői a hatékony valóságészlelés, az önismeret, a viselkedéskontroll, az önértékelés, a szeretetteljes kapcsolatok kialakításának képessége és az alkotóképesség. A DSM-IV a mentális betegségeket a viselkedéses tünetek mentén csoportosítja. Az ilyen osztályozási rendszerek segítik az információcserét és a kutatást. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy minden eset egyedi, és a diagnosztikai címkék nem az emberek beskatulyázására szolgálnak. A mentális betegségek okait és kezelését vizsgáló elméletek elsősorban annak megfelelően csoportosíthatóak, hogy a betegségek okát az agyban vagy más biológiai tényezőkben, illetve a pszichés működésben keresik-e. Utóbbiakra a pszichoanalitikus, a behaviorista és a kognitív megközelítések tartoznak. Egy további nézőpont a szociokulturális és környezeti tényezőket tartja a legfontosabbnak. A sérülékenység-stressz modell az egyént a betegséggel szemben sérülékennyé tevő biológiai és/vagy pszichológiai hajlam és a környezeti stressz közötti kölcsönhatásokat hangsúlyozza.


Neurózisok
Szorongás: biológiai feladata az organizmus figyelmeztetése és felkészítése valamilyen veszélyre, alapvetően fontos a túlélés szempontjából
1. Manifeszt szorongások (egyértelmű tünetek)
- Szeparációs szorongás félelem a szeretett személy elvesztésétől (4 é idősebb, értelmi képességtől független, dependencia, kölcsönösen függő helyzet; ambivalens kapcsolat-teher a függőség) cél a valódi helyzet elfogadtatása
- Teljesítményszorongás: félelem a szeretet elvesztésétől (egysíkúbb élményanyag, kudarckerülő)
- Generalizált szorongás: kételyek, aggodalmaskodás, állandó feszültség (szabadon lebegő szorongás, nincs oka, tárgya) – szeretet elvesztésétől való félelem- az élet valamennyi területére kiterjed a szülő manipulációja a szeretettel; önmegvalósító jóslatok
- Pánikbetegség (szorongásroham): belső tapasztalatok rossz értelmezése

2. Kóros védekezési módok (kóros viselkedési tünetek, hogy kirobbanni igyekvő szorongását visszafojtsa)
- Fóbia: félelem olyan helyzetektől vagy tárgyaktól, amelyek az elfogulatlan szemlélő véleménye szerint nem tartalmaznak semmiféle fenyegetést + a fóbiás ember kerüli ezeket a kiváltó ingereket
Közönséges fóbia/szociális fóbia/elektív mutizmus/elkerülő magatartás
- Kényszer: akaratunk ellenére rendszeresen gondolatok vagy képek “törnek be” tudatunkba, zavaróak, képtelenek vagyunk szabadulni tőlük – kényszeres gondolkodás; valamilyen cselekvéssort, amely zavaró, kellemetlen, de mégis úgy érezzük, hogy meg kell tennünk – kényszeres cselekvés
Tartalom: kínos, elborzasztó, morálisan megalázó, erőszak
Gondolat – szorongás – cselekvés

A hangulat rendellenességei: depresszió
Depresszió: kedvetlenség, szomorúság emocionális állapota, borús, önkritikus gondolatok, csökkent kezdeményezőerő és reakciókészség, akadály a mindennapi életben
Disztímia/nagy depresszió
Neurotikus/pszichotikus
Endogén/reaktív
Tünetei:
- depresszív hangulat (tehetetlenség-emocionális+kognitív értelmezés)
- halál, öngyilkosság visszatérő gondolata
- megszokott tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése (örömtelen)
- étvágy- és alvászavar
- pszichomotoros lassulás (szegényes mimika, görnyedt testtartás)
- energia hiánya (fáradt, kimerült)
- értéktelenség érzése (súlyos önértékelési zavarok)
- gondolkodás akadályai (döntési képesség gyengülése, emlékezeti zavarok, dekoncentrált)
- ingerlékenység
Diagnózis: depresszív hangulat + önértékelési zavar + teljesítményromlás
Kiváltó ok: tárgyvesztés (szeretett személy vagy szeretet elvesztése; bűntudat+harag=depresszió)
Tanult tehetetlenség (a depressziós ember mindenképpen bele fog esni egy gödörbe, de soha nem lesz képes kimászni belőle – ezt hiszi)

Az alvás zavarai
Éberség-alvás váltakozása magzati élet 24. hetét követően (újszülött napjának 90%-a alvás – élettani gát)
Felnőttre jellemző alvásfázisok 1 é kor után, legfontosabb változás az alvás szociális kontrolljának növekedése
Alvászavarok:
- Inverz alvók (nem betegség, védekezés)
- nem akar lefeküdni aludni (sötéttől való félelem – vizuális kontroll hiánya, ; szeparációs szorongás)
- Alvajárás (alvásidő 1. harmada; genetikai hajlam, idővel tünetmentesség)
- Krónikus álmatlanság (inszomnia) – csecsemőkorban súlyos fájdalom, óvodáskorban lelki konfliktusok (pszichológiai kezelés)
- Éjszakai felriadás (pavor nocturnus) – mélyalvás, drámai tünetek (genetikai hajlam, pszichológiai tényezők, légzésproblémák) (Pszichoterápia, gátlásoldó)
- Lidérces álom (hajnal felé általában; elfojtott indulatok, agresszív tendenciák)

 

A pszichomotoros zavarokról
Pszichoszomatika: lelki eredetű testi betegségek (pl. szív- és érrendszeri betegségek, gyomor- és béltraktus megbetegedései, enuresis, asztma…)
Ma: minden betegségnek van pszichológiai háttere
Pszichoanalízis: a test és a lélek, a fizikai és a lelki jelenségek integrált egységet alkotnak az organizmusban

A táplálkozás zavarai
Szoptatás - legelső interakció, nevelési helyzetek prototípusa, időbeli szabálytalanság (gyermek szükségletei – hatékonyság megélése)
- etetés-elválasztás (jól adni és jól kapni tanulunk) (ősbizalom, önbizalom és másokba vetett hit)
Pszichoanalízis - orális periódus (száján keresztül ismerkedik a világgal)
- fixáció: orálisan fixált ember beszédes, ivós, rágós, dependens…
- regresszió: lelki v. fizikai stressz hatására a libidó egy magasabb fejlettségi szintről esik vissza
Evészavar: 25-35%
Oka lehet: - motoros idegrendszeri rendellenesség (nyelés, rágás)
- pica (súlyos ért. fogyatékosság, nem táplálék fogyasztása)
- nevelési probléma (étvágytalanság, rossz evés,…)
- evés-éhségérzet határozza meg, megszűnése éhség csillapításakor
- ne egyen két étkezési időpont között! (étkezési szokások-biológiai óra)
- joga van néhány ételt nem szeretni
Táplálkozási zavarok:
Gyarapodási kudarc (anyától nem fogadja el, kóros bukás)
Kóros gyermeki elhízás, obesitas (genetikai hajlam, pszichológiai probléma következménye)
normális kövérség / fejlődési kövérség / reaktív kövérség
Anorexia nervosa – drámai fogyókúra (akár életet is veszélyezteti)
Jóléti társadalmak, 12-17 é lányok, táplálkozás –pszichológiai fegyver
Ijesztő soványság, betegségtudat hiánya, átlagosnál szorongóbbak
Bulímia – hosszú éhezés után falni kezd, ingerléses hányás
Terápia: étvágygerjesztő, antidepresszánsok, pszichoterápia, családterápia
A kiválasztás zavarai

Pszichoanalízis – anális szakasz (szobatisztaság kialakulása, kiválasztás, visszatartás)
Fixált ember: sovány, pontos, rendszerető, konok, önfejű, fukar,…
Regresszió: figyelem- és segítségkérés, szülő felé irányuló indulat, konfliktusok,…
Szobatisztaság. 1,5é kor előtt sem szellemileg, sem szomatikusan nem érett a gyermek
Enuresis: bevizelés (5. életév, heti legalább egyszer)
Nappali/éjszakai, primér/szekunder
Lehet organikus oka!!! (orvosi vizsgálat)
Encopresis: bekakilás, ritkább és súlyosabb zavar, szinte mindig nappalra (orvosi vizsgálat!)
Manipulatív szennyezés / krónikus hasmenés / krónikus székrekedés
Megoldás: pszichoterápia
Krízisek a gyermek életében

 

A válás lélektana
Válás: nem egyszeri esemény, hanem hosszú folyamat; megterhelő, traumatizáló élmény
- döntéshozó szakasz – tényleges válás – hajlandó vállalni a felelősséget a döntéséért, és nem egyoldalúan vádolja a másikat a házasság tönkretételével
- tényleges különválás (válás = tárgyvesztés; szeparációs tünetcsoport, a partner eltűnik a megszokott érintkezésekből, a másik hozzáférhetetlen, érzelmi leválás; gyermekeknek legnehezebb a fizikai különválás, jövő tisztázása, gyerek biztonsága = magabiztos szülő

A különböző korú gyerekek reakciói a válásra:
Megnevezés 3-5 éves 6-8 éves 9-12 éves 13-18 éves
Normál reakciók Fokozott ragaszkodás, rémület, regresszió Meghatározhatatlan szomorúság és harag, vágyakozás a távol levő szülő után, félelem, hogy bármitől megfosztják, az agresszió kiélésének zavarai Intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás- és lojalitásproblémák Kiábrándultság, harag, szomorúság, gátlásosság vagy nyugtalanság, saját jövőjével kapcsolatos aggodalmak, partnerkapcsolati problémák
Zavarok az alkalmazkodásban Depresszió, tartós önvádolás, ágybavizelés Koncentrációs zavarok Romló iskolai teljesítmény, elszigetelődés és/vagy agresszió a kortárscsoportokban, depresszió, alacsony önértékelés Éretlen szexuális kapcsolatok, vagy a szexualitás teljes elutasítása, szoros viszony az egyik szülővel
Alkalmazkodási stratégiák Fantáziák, kivetítések, idealizálás Tagadás, kényszeres viselkedés, makacs békítési fantáziák Konstruktív tevékenység, tudatos szövetség az egyik szülővel, érzelmek és gondolatok tudatos szabályozása Visszahúzódás, érzelmi leválás, felgyorsult érés

Megoldandó lélektani feladatok elvált szülők gyermekeinek:
- házasság felbomlásának tudomásul vétele, szembenézés a realitással
- függetlenítés a szülői konfliktusoktól
- az egyik szülő elvesztésének élményfeldolgozása
- a szükségképpen jelentkező harag és önvádlás feloldása
- a válás véglegességének elfogadása, lemondás az újraegyesítésről
- az emberi kapcsolatok lehetőségének reális megítélése
Mediáció: válási közvetítés (vitatott kérdések elrendezése a jövőre vonatkozóan) – a realitásérzék és a tudatosság fokozása direkt módszerekkel
Gyermekelhelyezés. Legjobb gondozásra képes + a másik szülővel való kapcsolattartást biztosítja

 

 

Halál
Haláltudat: az egyéni lét végességéről szerzett tudomás
Halálfélelem: 4-6 é korban megjelenő szorongásforma, közel azonos a felnőtt emberével
Polcz Alaine: halál tabu (gyász hagyománya, rítusok eltűnőben, félelem, hárítás)
Nagy Mária: gyermek felfogása a halálról:
- animista (3-5 év), a halált, mint az irreverzibilitás tényét nem fogadja el, átmeneti állapot
- perszonifikáló (5-9 év), megszemélyesítés, a halál élő, gondolkodó személy
- reális felfogás (késői gyermekkor), testi folyamat, ambivalencia

A halál a krízishelyzet modelljének tekinthető; a gyászmunka része, hogy mesélünk az elvesztett személyről, hiányoljuk, szokásait emlegetjük; késztethet teljes átértékelésre, hitre áttérésre vagy elhagyásra.

A tárgyvesztés minden pszichikus krízis modellje (fejlődési krízisnek is)
Ezek a kritikus élethelyzetek a halállal való konfrontálódás szimbolikus analógiái (krízisben, akkor is, ha nem arról szól, hogy valakim meghalt, akkor is az elválás, elbúcsúzás, befejezés, visszafordíthatatlanság, beteljesületlenség van benne); a tárgyvesztés és minden változás az identitás-vesztés veszélyével fenyeget

A krízis egyszerre veszély és esély – kikényszeríti, hogy újra „csinálja meg önmagát”

Halál – jelentős másik elvesztése, megfoszt a kölcsönös megerősítés lehetőségétől, egy sor ritualizálódott szereptől, kedves szokástól, számos életmintától (ezek elvesztik érvényességét)
2 ember kapcsolata egy közös világot teremt és a halál miatt ennek a közös világnak az átélése a semmibe foszlik és marad a helyén egy nagy űr, amit úgy érezhetünk, hogy mi is meghalunk egy picit, elbizonytalanít önmagunkat és a világ rendjét illetően, mindazt illetően, amit természetesnek tartunk.
A halál felveti az élet értelmének kérdését és saját halálfélelmünkkel kapcsolatos dolgokat, fontos ember elvesztése megnöveli a gyászoló megbetegedésének, halálának esélyét is.

A tárgyvesztés élményszakaszai (Spiegel, 1981)
1. sokk: bénultság élménye, a realitás elutasítása, tagadása, nem hiszi el a halál hírét vagy nincs érzelmi reakciója, időtartama: néhány perctől napokig
2. kontrollált szakasz: temetéssel kapcsolatos ügyintézés időszaka, kísérő érzése, mintha mással történnének az események és nem vele – deperszonalizáció; vagy mintha nem én, hanem a külvilág lenne homályos – derealizáció; közben ingerlékenység; lehet passzív vagy túlzottan aktív
3. regresszió: érzelem – szomorúság, tehetetlenség, félelem, szorongás, kiüresedettség, depresszió, harag, düh, önvádlás; gond: kontrollvesztés érzése vagy annak elvesztésétől való félelem, megőrüléstől fél, tolakodó élmények, mágikus gondolkodás, az ő gondolatai befolyásolják a valóságot (én vagyok a felelős a haláláért vagy visszatér a halálból); perceptuális változások: illúziók vagy hallucináció, a hallucinátoros élmény nem jelenti azt, hogy pszichotikus; vis. szinten: regresszió, társ-i visszahúzódás, izoláció, döntésképtelenség, ambivalencia a kereső és az elkerülő vis. tekintetében; (kereső: belső párbeszéd a halottal – álmodik vele és valósnak tartja vagy elhunytra jellemző magat. és életstílus egyes elemeinek átvétele; kerülő: félelem az elhunyttól, a halott emlékétől, az elhunyttal kapcsolatos helyek elkerülése, temető elkerülése); testi: étvágytalanság, álmatlanság, gyengeség, libidócsökkenés, mozgások lelassulása; időtartam: hónapokig
4. adaptáció: érzelmek intenzitásának csökkenése, regresszió megszűnik, testi tünetek enyhülnek, elhunytra nem mint külső létezőre, hanem mint belső alakra gondol – introjekció, kifelé fordulás, jövőre irányultság, új kapcsolatra való készség

Verena Kast: A gyász szakaszai:
- elutasítás vagy sokk
- felszakadó érzelmek stádiuma
- keresés és elválás
- önmagunkhoz és a világhoz fűződő új viszony kialakulásának stádiuma (identitás változására kényszerít minden krízis)

Fejlődési zavarok
Ritmikus, motoros rendellenességek
Ujjszopás: 0-18,20 hó mindennapos jelenség, utána betegség, erős szorongás esetén emocionális egyensúlyteremtés a gy. Célja
Önringatás: fej lengetése, karok szárnyszerű csapkodása, önringatás, jaktálás, 0-1 é nem kóros, átmenet a tudatosan nem ellenőrzött, összerendezetlen és a koordinált szándékos cselekedetek között; mentális zavar, autizmus, értelmi fogyatékosság esetén nem tűnik el
Tic: vázizomzat meghatározott izomcsoportjának gyors, ismétlődő, cél és szándék nélküli mozgás enyhe, átmeneti tic / krónikus tic / La Tourette-szindróma

Motoros
működési zavarok – hiperaktivitás

Hiperaktivitás tünetei:
- extrém expanzív vis., nyugtalanság
- nem tud egy helyben maradni, folyton izeg-mozog
- nehezen marad meg a helyén
- nyugtalanság alvás közben
- állandó mozgásban van
Impulzivitás tünetei:
- gondolkodás előtt cselekszik
- extrém gyakori tevékenységváltás
- feladatát nehezen tudja megszervezni
- állandó felügyeletet igényel
- játékban, csoportos helyzetben nehezen várja ki a sorát
- gyakran közbeszól
Figyelemzavar tünetei:
- nem fejezi be, amit elkezdett
- gyakran tűnik úgy, mintha nem figyelne
- figyelme könnyen elterelhető
- feladatra nehezen összpontosít
- játékhelyzetben nehezen marad meg.

A kórkép elnevezési formái: hiperkinetikus impulzív kórkép
hiperaktív gyermek szindróma
minimális agyi diszfunkció (MCD), ADHD)
A hiperaktivitás kialakulásának okai: minimális agyi diszfunkció (lágy neurológiai tünetek), idegrendszeri éretlenség, genetikai okok, kulturális hatások, pedagógiai – módszertani problémák
Mit lehet tenni? Elfogadás, ésszerű szabályrendszer, környezet átalakítása, következetesség, szokások, rutinok
Felnőttként: a motoros nyugtalanság számottevően csökken, figyelemprobléma marad
Gond: másodlagos tünetek agresszió mentén (indulatkitörések, hazudozás, …)
Kezelés: gyógyszer, viselkedésterápia, türelem, szelíd következetesség

Kognitív funkciók zavarai:
- figyelem szelektivitása
- kognitív stílus: ahogy az ember felfogja a környezetéből érkező ingereket, és ahogyan reagál rájuk (reflektív, impulzív)
- emlékezés problémái (sorrendiség)
- absztrakt gondolkodás zavara
- gond: kudarc – magatartási problémák, kóros szocializációs folyamatok
- megoldás: korai felismerés, fejlesztés

A beszéd és a kommunikáció zavarai:
- „belső nyelv” – „receptív nyelv” – „expresszív nyelv”
- Ha 3 é koráig nem beszél – kivizsgálás
- Megkésett beszédfejlődés
- Artikulációs zavarok (bébinyelv)
- Receptív nyelv károsodása (beszédértés zavara)
- Dadogás (beszéd folyamatossága sérül, klónusos/tónusos, fiúknál gyakoribb; többokú rendellenesség, kommunikációs zavar, logopédus + pszichológus együttes terápiája)
- Elektív mutizmus (helyzethez kötött hallónémaság, lányoknál gyakoribb, ismeretlen etiológiájú, neurotikus viselkedés, kóros hárítás)
Autizmus spektrum-zavar

Autizmus: - minőségi károsodás a kölcsönös szociális interakció terén
- minőségi károsodás a verbális és a nem verbális kommunikáció, valamint a képzelőerőt igénylő tevékenységek terén
- a tevékenységek és az érdeklődés feltűnően korlátozott repertoárja
Tünetei: - szociális izoláció („autos” – én, extrém autista magány)
- értelmi elmaradás (70% ért. fogy., szerepátvételre képtelen, jó IQ = Asperger szindróma)
- nyelvi hiányosságok (kb. 25% nem beszél, megkésett beszédfejlődés, személyes névmás cseréje)
- ragaszkodás az egyformasághoz
- rituális jellegű motoros aktivitás (jaktálás)
- abnormális reakciók a külső ingerekre (hipo – hiperszenzitív)
- szokatlan képességek (?!)
Elméletek: pszichoanalitikus, neurológiai háttér tisztázatlan, genetikai (fiúknál 3-szor gyakoribb, gondolkodásmód-elmélet)
Terápia: viselkedésterápia, gyógyszer

Kényszeres magatartási zavar
L. neurotikus személyiségfejlődés
Figyelemzavarok, hiperkinetikus szindróma
L. neurotikus személyiségfejlődés
Iskolaérettség, tanulási zavarok
Iskolaérettség szempontjai:
- figyelem, feladatértés, feladattudat, feladattartás, monotóniatűrés, munkatempó,…
- általános tájékozottság (családi körülmények, testséma, téri-idői tájékozódás,…)
- matematikai gondolkodás (műveletek megnevezése, végzése, hányas számkörben eszközzel és anélkül, mennyiségállandóság, mennyiségi relációk,….)
- gondolkodás (problémamegoldás, ok-okozati összefüggések felismerése, analógiás gondolkodás, analízis-szintézis,…)
- szókincs (megfogalmazások, érzelmi hangsúlyok…)
- emlékezet (képi, szóbeli)
- mozgás, finommotorika (összerendezettség, ceruzafogás, vonalvezetés, ábramásolás, koordináció, családrajz,…)
- szociális, érzelmi tényezők
- összefoglaló jellemzés, megoldási javaslat

A percepció zavarai:
Akusztikus/vizuális/taktilis/kinesztetikus percepcióban jelentkező zavarok – olvasás, írás elsajátításában akadályok (diszkrimináció, figura-háttér, analízis-szintézis, irány-térészlelés)

Tanulási zavarok
Diszlexia (olvasástanulási nehézség) tünetei:
o gyenge írás, olvasás, helyesírás terén
o bizonyos nyelvi feladatokbeli problémákat mutat
o térirány zavar mutatkozik
o gyenge emlékezet
o szekvencialitás problémái
o diszlexia a családban
o átlagos vagy átlag feletti intelligencia

Áldiszlexia:
- koraszülések magas száma
- szociális, társadalmi kultúra változása – nincs elegendő lehetőség az aktív szókincs gyakorlására, „verbális hospitalizáció”
- korai beiskolázás ténye (egy-egy részfunkció természetes biológiai érése eltolódhat)
- olvasókönyvek (globális módszer, gyorsított tempó)

Diszlexia-veszélyeztetettség jelei óvodás- és kisiskoláskorban:
- mozgás-motórium (motoros ügyetlenség, görcsös testtartás, kapkodás, …)
- finommotorika (görcsös ceruzafogás, keresztezett preferenciák, irányzavar, beszédmozgás, szűkös szókincs, tőmondatok, diszgrammatikus beszéd, beszédmegértési nehézség)
- akusztikus percepció zavarai
- vizuális percepció zavarai
- kialakulatlan feladattudat, elégtelen koncentráció, motiválatlanság
Diszlexia kialakulásának okai:
- percepciós zavar
- nyelvi fogyatékosság
- figyelemhiány
- ingermodalitások közötti kapcsolatteremtés fogyatékosságának következménye
- asszociatív tanulás hiányossága
- alkati + nyelvi fogyatékosság

Diszgráfia (írás elsajátításának nehézsége) tünetei:
- szinte olvashatatlan írás
- a mozgástervezés nehézségei
- vizuális felfogóképesség csökkenése
- vizuális memória zavara
- téri orientáció zavara
- fonetikai hibák
- betűk felcserélése
- betoldási és kihagyási, sorozathibák, értelmetlen hibák

Diszkalkulia (számolás elsajátításának nehézsége) tünetei:
- számok kihagyása, felcserélése a számlálásnál
- számfogalom gyengesége
- globális mennyiségfelismerés hiánya
- számnév-számjegy-mennyiség nem megfelelő egyeztetése
- alapműveletek értelmezésének, megoldásának problémái
- gyenge számemlékezet
- szöveges feladatok megértésének, elvégzésének hibái
- matematikai szabályok felismerésének, megfogalmazásának, megtartásának gondjai
Sajátos nevelési igényű gyermek. Integráció

A közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. Törvény aktuális vonatkozásai (Csányi Yvonne)
Sajátos nevelési igényű gyermek:
o Testi, mozgásszervi fogyatékos
o Érzékszervi fogyatékos (vak, gyengénlátó, siket, nagyothalló)
o Értelmi fogyatékos (enyhe fokú, középsúlyos)
o Beszédfogyatékos
o Autista
o Halmozottan fogyatékos
o Tanulásban tartósan, súlyosan akadályozott (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus)
o Hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar

(Csányi Yvonne)
Az elmúlt évtizedekben, ideértve napjainkat, sőt számos országban az elkövetkező éveket is, komoly, korábban soha nem tapasztalt közeledés, egymásrautaltság tapasztalható a többségi pedagógia és a gyógypedagógia között az oktatás-nevelés szervezésének területén, melynek mélyreható tartalmi konzekvenciái is vannak. A változások elindítója és mozgatója az együttnevelés, annak a gondolatnak a megvalósulása, hogy az erős hagyományokkal rendelkező szegregáció mellett, vagy esetenként akár helyette is, megjelenik a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált fejlesztése, tanítása.
Az integráció típusai
A lokális vagy fizikai integráció az integráció legegyszerűbb változatát jelenti, a térbeli távolságot csökkenti. Ilyenkor az épület közös, de a gyermekek között gyakorlatilag nincs semmiféle kapcsolat. A speciális nevelési szükségletű gyermekek csoportja alkotja a többségi iskola (óvoda) egyik osztályát (csoportját). Az elkülönített gyermekekkel gyógypedagógus vagy fejlesztő pedagógus foglalkozik, akiknek nincs érdemi kapcsolatuk az intézmény többi gyermekével. Megjelenése külföldön: a speciális iskolákat a többségi iskolák egyik szárnyába telepítik. Magyarországon az általános iskolában működő eltérő tantervű vagy az ún.logopédiai osztályok jó példák erre a formára. Jóllehet az integráció legalacsonyabb szintű változatáról van szó, mégis benne rejlik a további változatok (szociális, részleges funkcionális integráció) kibontakozásának lehetősége a fizikai közelség miatt.
Szociális integráció: ez a forma a szociális közelítést teszi lehetővé, a szociális kapcsolatok kialakítására bátorít. Leggyakoribb megjelenési formája, amikor a többségi intézményben elhelyezett fogyatékos csoportot (lokális integráció) tudatosan egyesítik kortársai közösségével az óvodában a foglalkozásokon kívüli, az iskolában a tanórán kívüli időben. Ezen belül is két fokozat különíthető el. Az egyik esetben az együttnevelés inkább alkalmi jellegű, időszakos, gyakran esetleges (például kirándulások, rendezvények, meghatározott tanításon kívüli tevékenységek). A másik esetben a csoportok találkozása rendszeres, folyamatos. Például: mindig együtt zajlik az óvodában a szabad játék, a séta, az étkezés, vagy az iskolában a délutáni tanulás idején már nem válik szét a két csoport, szándékosan közös asztaloknál folyik az ebédeltetés, valamennyi délutáni sporttevékenység.
A funkcionális integráció a legmagasabb szintet képviseli, amikor is együtt fejlesztik a gyermekeket az óvodai foglalkozásokon vagy az iskolai tanórákon, s egyben biztosítják a speciális megsegítés valamely változatát. Két alcsoportja a részleges ill. a teljes integráció A részleges integráció: a funkcionális integráció egyszerűbb fokát jelenti, amikor csak az idő egy részében vesz részt az adott gyermek vagy kisebb csoport a többiekkel együtt a foglalkozásokon.. A megvalósítás természetes feltétele az, hogy a fogyatékosok egy vagy több csoportját a többségi intézményben helyezzék el speciális osztály(ok)ban, azaz egyidejűleg lokális, de többnyire szociális integrációról is szó van. További előfeltételt képez a párhuzamos csoportok/osztályok tudatosan tervezett órarendje. Pl. testnevelés vagy ábrázolás idejére egyes gyermekek rendszeresen csatlakozhatnak egy többségi óvodai csoporthoz, vagy egy egyébként elkülönített osztályba járó tanuló adott tantárgyat vagy tantárgyakat nem a saját csoportjával, hanem a párhuzamos többségi osztályban tanulja. Az is lehetséges, hogy egy teljes csoport olvad be egy-egy foglalkozásra a többségi csoportba. A teljes funkcionális integráció jelenti a legmagasabb szintet. Tulajdonképpen az együttnevelés igazi célját testesíti meg ez a forma, melynek megvalósítása során a fogyatékos gyermek a teljes időt tölti a többségi óvodában vagy iskolában. Az iskola többnyire közel esik a lakóhelyéhez.
A spontán (hideg) integráció esetében a sajátos nevelési igényű (a továbbiakban SNI) gyermek jelenléte a többségi osztályban többnyire az osztályfőnök jóindulatának eredménye. A gyermek vagy „úszik”, vagy „elmerül”, hivatalosan biztosított külön segítségben nem részesül, az iskola alapító okiratában nem szerepel az integráció, anyagi különtámogatást utána nem igényel, és természetesen nem is kap az iskola. Ez a forma csak abban az esetben nem feltétlenül negatív, amennyiben a gyermek problémái nem túl súlyosak, s meg is tudja őket oldani a maga erejéből a pedagógus. Számos példa van még erre hazánkban.
Fordított integráció esetén a speciális intézménybe vesznek fel nem SNI tanulókat.
Visszatérve a funkcionális integrációhoz, feltétlenül fontos, hogy elkülönítsük a nemzetközi használatban egyre gyakrabban felmerülő inklúzió (befogadás) szintjét a szűkebb értelemben vett integráció (fogadás) szintjétől.

Az integráció szintjei
Fogadás (integráció): Az egyszerű fogadásról, vagy a szakirodalomban szűkebb értelemben használt integráció megjelölésről akkor beszélhetünk, ha anélkül veszik fel a fogyatékos gyermeket a többségi intézménybe, hogy igazán ismernék sajátos vonásait, elvárják tőle, hogy ne nagyon térjen el a többiektől, nyújtson hasonló teljesítményt, mint társai. Ez maximális alkalmazkodást, úgy nevezett asszimilációt, a többiek szintjéhez való igazodást igényel, amire általában csak a jobb képességű gyermekek, tanulók képesek. Egyik fő jellegzetessége, hogy a fogadó intézménynek nincs integrációs stratégiája, a pedagógus saját stílusán, többnyire hagyományos pedagógiai módszerein kevéssé, vagy nem változtat. Ha problémába ütközik, a megoldást maga nem keresi, a gondok feloldása szinte teljes egészében a gyógypedagógusra vagy a szülőre hárul. A gyógypedagógus feladata a gyermekkel való külön foglalkozás.
Befogadás (inklúzió): Általános cél ebben az esetben, hogy a legtöbb SNI gyermeket a lakóhelyéhez közeli többségi intézményekbe (itt már elsődlegesen iskolákról van szó) vegyék fel, melyek mindegyike felkészült erre a feladatra. A széles körben elterjedt inklúzió révén adott az iskolarendszer általános fejlődése, megújulása, az iskola életét, értékeit, módszereit, személyi és tárgyi feltételeit úgy alakítják, hogy valamennyi gyermek, ezen belül a fogyatékosok nevelési szükségleteit is, maximálisan kielégítsék. Erősen törekednek a szociális beillesztésre is. Ebben az esetben tehát átgondolt iskolapolitikáról beszélhetünk. Valamennyi pedagógus az egyéni differenciálást, az egyes gyermekek egyedi igényeihez, szükségleteihez való maximális igazodást látja főfeladatának. Korszerű módszereket (pl. projekt módszer), változatos értékelési eljárásokat és szervezési formákat (pl. pármunka) alkalmaznak, s kevésbé a lexikális tudást, inkább a képességek megbízható kibontakoztatását tartják szem előtt. Ebbe az alapkoncepcióba illeszkedik be a többiekkel azonos, de rugalmas tanterv szerint haladó sajátos nevelési igényű gyermek, aki esetenként természetesen még nagyobb egyéni differenciálást, időt igényel.
A gondok megoldását elsődlegesen a többségi pedagógusok vállalják, nem húznak éles határvonalat a SNI gyermek és a többi, támogatást igénylő gyermek között. Az elv az, hogy a tanulás során valamikor mindenkinek lehetnek meghatározott nehézségei, mindenki szorulhat segítségre. A gyógypedagógus segítsége eltér az egyszerű fogadásnál megjelölttől. Szükség esetén együttműködésről, közös tervezésről, közös gondolkodásról, vagyis valamiféle partneri kapcsolatról van szó. A gyógypedagógus segítsége elsődlegesen, és az esetek többségében a többségi pedagógusnak szól, a vele való konzultáció során alakul ki a problémák megoldásának lehetséges módja. Szükség esetén a gyógypedagógus a gyermekkel is foglalkozik (habilitációs-rehabilitációs foglalkozás), de nem ez áll munkája központjában. Az inklúziót általában az is jellemzi, hogy valamennyi gyermek szüleit aktívan bevonják az iskola életébe, közösségi feladataiba, programjaiba. Külföldön erősen elterjedt ez a forma, ami azt is eredményezi, hogy a nemzetközi szakirodalom már egyre inkább inklúzióról, s nem integrációról szól. A befogadás sajátos változata a többségi pedagógus és a gyógypedagógus egyidejű jelenléte az osztályban. Ebben az esetben a két szakember együttesen visz egy osztályt általában úgy, hogy maguk a gyermekek sem veszik észre, hogy az egyik gyógypedagógus, s hogy meghatározott gyermekek miatt került sor erre az együttműködésre.

Gyermekbántalmazás
Bántalmazás (abuzus): fizikai, szexuális vagy pszichológiai
Pszichológiai bántalmazás:
- az összes bántalmazó és elhanyagoló cselekvés a szülő részéről (bizonytalan definiálás)
- minden, ami nem fizikai és nem szexuális bántalmazás, és káros következményei vannak a gyermek fizikai, mentális vagy érzelmi fejlődésére
- megjelenési formái: megszégyenítés, befeketítés, visszautasítás, rettegésben tartás, izolálás, figyelmen kívül hagyás, durva elutasítás, megrontás, ellenségesség, deviáns viselkedés jóváhagyása, elhanyagolás, verbális agresszió, ijesztegetés
Következmények:
- étvágytalanság, enuresis, encopresis,…
- dependencia, depresszió, visszahúzódás, labilitás, önértékelési zavarok
- inkompetencia, gondolkodási lassúság, tanulási zavarok, …
- lopás, hazudozás, agresszió, prostitúció, kortárs kapcsolatok romlása,…
- pesszimista világkép
- agresszív viselkedés nő a pszichológiai bántalmazás arányában, a fizikai bántás nem növeli markánsan a gyermek agresszióját
Kockázati tényezők:
- szülők pszichológiai rendellenességei (agresszív, uralkodni vágyó felnőttek, éretlen érzelmi szint, alacsony frusztrációtűrés, önértékelés, pszichopátiás személyiség)
- családok stresszhelyzete (munkanélküliség)
- gyermeki jellemzők (fizikai tényezők, a “rossz jelképeivé vált gyermekek, gyenge kötődés)
- életkor)
- szociológiai tényezők (szegénység, a család támogató rendszerének hiánya, krónikus és állandó életforma az erőszak, alkohol- és drogfogyasztás, …)
- veszélyeztető család (átlagosnál nagyobb családnagyság, atipikus családi struktúra)


A serdülőkori fejlődés biológiai és szociális alapjai
Ifjúkor: átmenet a gyermek- és a felnőttkor között, életévekben is nehéz meghatározni
- Szexuális fejlődés
- Nemi érés fejlődésre gyakorolt hatása
- A pubertás pszichológiai hatása (korai, késői érés következményei)
- Társas élet újjászerveződése

A serdülők három nagy feladatköre:
- érzelmi függetlenedés a családtól, az én-azonosság elvesztése nélkül családon kívüli kapcsolatok alakítása
- nemi szereppel való azonosulás (szexuális érettség, kielégülés más nemű partnerrel történő nemi egyesüléssel)
- felnőtt társadalmi szerep vállalása (önálló életvitel, megfelelő pálya, felelősségérzet magáért és mások sorsáért)

Elméletek:
- Freud: genitális szakasz
- Erikson: identitás vagy szerepkonfúzió
- Piaget. Formális gondolkodás
- Jones: a gyermekkori konfliktusok újra feltámadnak
- Buda Béla: ifjúsági szubkultúra sajátos szerepelvárásokkal

„Zökkenők” lélektani okai:
- gyermekkori traumák a fejlődő személyiséget bizonyos irányban túlérzékennyé tették
- a család belső egyensúlyzavarai a serdülők fokozatos függetlenedési folyamatának útját állják
- kortárscsoport elvárásai nehezen összeegyeztethetők az én-azonossággal

Aggodalomra okot adó vészjelek, tünetek:
- teljesítménygátlás (tanulási nehézség, vizsgadrukk)
- szociális gátlás (beilleszkedési zavar, szexuális probléma)
- pszichoneurotikus tünetképzés (rosszullétek, fóbiák)
- vegetatív neurotikus tünetképzés (fejfájás, szédülés, verejtékezés, szívdobogás érzése)
- autoritáskrízis, disszocialitás (iskolakerülés, garázdálkodás, csavargás,…)
- öngyilkossági kísérlet
- depresszió, öngyilkossági kísérletek nélkül
- határesetek

Autoritáskrízis, disszocialitás:
Disszocialitás: a serdülőkori lázadás kiélezett formája (későn jön haza, rendetlen, elhanyagolja a tanulást)
Autoritáskrízis: nagyobb gond, ha a társadalom szabályaiba, törvényeibe ütközik (csavargás, lopás, prostitúció)

Antiszociális személyiség:
- brutális nevelés
- meleg, szeretetteljes érzések hiánya vagy megvonása
- az erkölcsi fejlődéshez nélkülözhetetlen pozitív kisgyermekkori kapcsolat hiánya

Dr. Ranschburg Jenő. A drogfogyasztás kockázati tényezői gyermek- és serdülőkorban
(in: Drogcsapda, Paginarum Kiadó, 2001)

Individuális kockázati faktorok:
? Családtörténet – genetika: feltételezhető, hogy létezik egyfajta genetikai értelemben vett hajlam a szenvedélybetegségre. Azt találták, hogy a magas aktivitási szint és az ún. élménykereső magatartás több-kevesebb megbízhatósággal előre jelzi a kábítószer-fogyasztás korai megkezdését és a függőség kialakulását.
? Hiperaktivitás: a drogfogyasztásra hajlamosító, veleszületett tulajdonságok közé tartozik a hiperaktivitás is, különösképpen akkor, ha a rendellenesség klasszikus tüneteihez agresszív viselkedés társul. Az impulzivitás az a viselkedési jegy, mely a drogfogyasztásra hajlamosít. Az impulzivitás szoros kapcsolatot mutat a szenzoros élménykeresés személyiségvonás-együttesével. A vizsgálatok szerint az agresszió mentén ún. másodlagos tünetek – indulatkitörések, hazudozás, lopás, kábítószer-fogyasztás és deviáns életvezetés egyéb megnyilvánulásai – bontakoznak ki, amit nagyon sokszor alacsony önértékelés, a frusztráció, akadályoztatás eltűrésére való képtelenség, valamint depresszió és szorongás kísér.
? Alkalmazkodási rendellenesség: antiszociális magatartás, agresszió más személyekkel, következetes és durva szembenállás (oppozíciós viselkedés), hazudozás, lopás, csavargás (iskolakerülés), oktalan rombolás (vandalizmus). „Pszichopata triász”: nem szeret, nem tanul, nincs bűntudata. „Deviáns spirál”: az érintettek már nagyon korán – kisgyermekkorban vagy még előbb – indulnak el, és amely – ha a társ. nem avatkozik be, akkor egész biztosan –a visszaeső bűnöző büntetésre érzéketlen, a normák betartására képtelen személyiségének alakulásához vezet.
? Serdülőkori személyiség: autonómia
Családi kockázati faktorok:
? Nevelési stílus: a rossz értelemben vett engedékenység, de a túlzott szigorú, autoriter szülői magatartás is előre jelzője lehet annak, hogy a gyerek kipróbálja a pszichoaktív anyagokat.
? A család belső diszharmóniája
? A család anyagi helyzete: a nyomor, a folyamatos anyagi kiszolgáltatottság növeli a gyermek fejlődésének egészségügyi és magatartási kockázatát, ugyanakkor a szülő kiemelkedően jó anyagi helyzete szintén nem elhanyagolható kockázati faktor.
Egyéb kockázati faktor:
? Iskolai tapasztalatok: a sikeres iskolai teljesítmény csökkenti a rendszeres droghasználat valószínűségét a serdülőkorban.
? Kortárskapcsolatok: a baráti kör kapcsolata a kábítószerrel az egyik legfontosabb motiválója a drogfogyasztás megkezdésének.
? Tágabb szociális környezet

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.