Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1/a. Anyanyelvi nevelés feladatai, elvei

 

A korszerű iskola alapozó ismereteket biztosit, a képességeket fejleszti, és önművelésre, gondolkodásra tanít. Fejleszti a 1) Kommunikációs képességeket, 2) Megismerési képességeket, 3) Mozgásképességeket. Az iskolában a kommunikációs képességek fejlesztésének legfőbb szinte az anyanyelvi nevelés. Színtere a beszélt és írott nyelvhasználat fejlesztése.

 

Az anyanyelvi nevelés feladatai:

El kell juttatnunk a tanulót arra a szintre, hogy értelmes, kifejező beszédet használni tudja; az olvasást, írást eszközként és igényként használja. Fontos feladatunk az anyanyelvi örökség ápolása, hagyományozása. Fel kell készíteni a gyereket a sikeres kommunikációra, az önálló tanulásra és önművelésre.

·   alapozó ismeretet nyújt (készségeket, képességeket fejleszt) önálló gondolkodás és önművelés szempontjából fontos

·   kiegyenlíti az anyanyelvi különbségeket

·   anyanyelvi ismeretek elsajátítása:

·   olvasás, írás

·   nyelvtani ismeretek

·   szövegalkotás, szövegszerkesztés

·   nyelvhasználati készségek

·   A tanulók személyiségének gazdagítása

·   erkölcsi nevelésben

·   érzelmi nevelésben

·   esztétikai nevelésben

 

Az irodalmi nevelés feladatai:

Az olvasás, írás megszerettetése, az olvasási kedv felébresztése. Szövegelemző képesség, szövegértelmező képesség fejlesztése, ezáltal az irodalmi művek megalapozása. Az elemző képesség áll a középpontban, mert az elemzéssel fontos feladatok hárulnak ránk, pl. nyelvi kifejezés fejlesztése, szépség iránti fogékonyság felébresztése, a tartalmi elemzés során a gyerek világképének alakítása, a nemzeti kultúrához való kötődés megalapozása, erkölcsök, esztétikai értékek közvetítése, az értelem gazdagítása.

 

Fontos szempontokat kell érvényesíteni:

&  A tanulók anyanyelvi tudásában meglévő különbségek kiegyenlítése.

&  A tanulók különböző szociális háttérrel rendelkeznek, és ezt figyelembe kell venni.

Ezeket a különbségeket több év alatt lehet kiegyenlíteni.

 

Az anyanyelvi nevelés elvei:

1.      Az anyanyelv a személyiségfejlesztés általános eszköze, a nyelvi nevelés révén bontakoztathatok, ki a tanulok értelmi képességei, alakítható világképük, erkölcsi tudatuk. A fejlődéslélektan a nyelv szerepét az interiorizációban, az integrációban, az exteriorizációban és a szocializációban tekinti alapvetőnek:

-         Az interiorizáció (elsajátítás) azt jelenti, h a személyiségre gyakorolt külső hatások a nyelv segítségével épülnek be a személyiségbe

-         Az exteorizáció a személyiség belső folyamatainak külsőé tétele. Bármit teszünk, a cselekvés mindig gondolati tervezéssel indul.

-         Integráció (a személyiség egysége) attól függ, hogy nyelvi tudása, nyelvhasználata mennyire fejlett a személynek. Nyelvhasználatának fejlettségi szintje dönti el, hogy mit tud beépíteni saját személyiségébe, illetve mit hárít el.

-         A szocializációban megnyilvánuló szerepe: a gyermek a beszéd által tanul meg alkalmazkodni környezetéhez.

2.      Az anyanyelvi nevelés valamennyi tantárgy feladata. Ott, ahol az első négy osztályban minden tantárgyat egyetlen tanító tanít, ez az elv általában megfelelően érvényesül

3.      Az anyanyelvi nevelés nyitottsága és folytonossága. Ismerni kell az óvodai és az otthoni, családi anyanyelvi nevelés hatásait!!! Ezekre építve tudunk gondoskodni a hiányok pótlásáról, a nyelvhasználat továbbfejlesztéséről. A rádiónak, sajtónak, művelődési intézményeknek elő kell segítenie pozitív példákkal a gyerekek anyanyelvi fejlődését. Az anyanyelvi nevelés nyitottságának harmadik oldala, hogy az alsó tagozatos nyelvi nevelés a magasabb iskolafokozatokon folyó munkát alapozza meg.

4.      Az anyanyelvi nevelés egységének (integráltságának) elve. A nyelvi tevékenység oszthatatlan egész. Az oktatás-nevelés folyamatában azonban szükség van arra, hogy egy-egy elemére összpontosítsunk, ezért alakulnak ki a tantárgyi ágazatok. A tantárgyi ágazatokban ugyanazt a nyelvi jelenséget más-más szempontból közelítjük meg.

5.      Kedvező szociális háttér biztosításának elve, azaz megfelelő munkalégkört teremteni! Pl. A javításnak mindig konstruktívnak kell lenni, figyelemmel kell kísérni a gyerek órán kívüli nyelvi viselkedését is.

 

 

A magyar órák a NAT-on keresztül

A tantárgy neve anyanyelv és irodalom, mostanában ezt az elnevezést használja a NAT. Az órák számát %-ban adja meg. 1-4-ig 32-40%-a az összes órának Ezen felül 16-20%. Ebből látszik, hogy az alapokat magas szinten kell megtanítani. Kimenet-szabályozású a NAT A negyedik osztály végére kell az adott követelményeknek eleget tenniük. Egy külső, független, tárgyilagos felmérést tartanak az év végén. Ezt a követelményt kell lebontani a tananyagra, figyelembe kell venni a pszichológiai jellemzőket, képességeket. Részterületei:

L   Kommunikáció: köznyelvi ejtés, beszéd, szóbeli és írásbeli szövegalkotás

L   Magyar nyelv: anyanyelvi ismeretek, helyesírás

L   Olvasás, szövegértés: olvasási képesség, műismeret, irodalmi ismeretek, könyv és könyvtárhasználat

L   Írástechnika és íráshasználat

Jobb az egytanítós rendszer, engedni kell, hogy a tanulók tévedhessenek, segíteni kell őket mindenben. A bábozással elsőben jobban ki tudják magukat fejezni.

 

Életkori sajátosságok

Óratervezésnél figyelembe kell venni a következőket:

M Nagy mozgásigényük van a gyerekeknek: fel kell állítani őket, mondókát mondani óra közben. Az óvodában majdhogynem szabadon mozogtak.

M Játékszükséglet: illusztráció = báb jelenléte, szereposztásban játszani, legyenek lazító játékok. Az első napon behozhassák kedvenc játékukat.

M Alkotási vágy, valami létrehozása: fogalmazás, meseírás, illusztrálás, versírás

M Fogalomalkotásban aktívan vegyenek részt

M A gyerek számára fontos a tanító személye, véleménye, mint modell.

M A meglévő kíváncsiság, második miért korszak ekkor lép fel, ill. tart. Amire nem tudjuk a választ azt meg kell nézni, de nem szabad elutasítani.

M A gyerek közlésvágya nagyon erős. Jobb óra előtt közösen meg kell beszélni mi történt velük, mert utána nincs feszültség. Ezzel a spontán beszédet is fejlesztjük. Ha valamelyik gyerek sokat kérdez: „majd óra után elémondod.”

M A figyelem időtartama 6-8 évesnél 10-15 perc, ezután játéknak kell következni.

Érzéki megismerés elsődlegessége, a szemléltetés fontossága kiemelkedik. 9-10 év körül alakul ki a fogalmi.

 

1/b. Az integrált anyanyelvi nevelés értelmezése (példákkal)

 

Integrált anyanyelvi nevelés: A nyelvhasználati módokat nem különíthetjük el egymástól, hanem együtt fejlesztjük, de minden órán valamelyik előtérbe kerül. Integráció = képességek egybeillesztett fejlesztése.
Pl. szöveg elolvasása hangosan
Ù szövegelemzés során az ismeretlen szavak elmagyarázása Ù beszélgetés róla; szereplők események = szóbeli kifejezés fejlesztése Ù nyelvi kifejezőeszközök megvizsgálása = nyelvtan tanulásával kapcsolatos, a fogalmazás előkészítése.

Vagy pl. olvasás óra: szóbeli, írásbeli képességek fejlesztése.

 

 

 

2/a. A beszédtevékenység fejlesztése. Az iskolába lépő gyerek beszédének jellemzői

 

A beszédtevékenység fejlesztése:

Sokféle elnevezéssel létezik pl. élőbeszéd továbbfejlesztése, a szóbeli kifejezés fejlesztése, szóbeli szövegalkotás fejlesztése. A beszédnek két oldala van formai és tartalmi oldal.

Formai oldal alatt beszédművelést és beszédtechnikát értünk, tartalmi oldal alatt beszédfejlesztést, szóbeli kifejezőképesség fejlesztését, szóbeli szövegalkotást.

            A beszéd áll minden elején, ez a legfontosabb tevékenység, erre épül az olvasás, ez utóbbira pedig az írástanulás. A beszéd tartalmi és formai oldala együtt fejlesztendő, egyébként elválaszthatatlanok egymástól. A beszédtevékenységben két folyamat különíthető el: beszédcselekvés (=beszédprodukció), és beszédértés. A beszédprodukció fejlesztése (szókincs, szóhasználat, nyelvi struktúraalkotás) a non-verbális kommunikáció fejlesztése. A beszédértést minimálisan tudjuk befolyásolni, de a beszédprodukció fejlettsége hatással van rá.

 

Az iskolába lépő gyerek beszédének, beszédtechnikai jellemzői:

!  légzéstechnikája: ott vesz levegőt, ahol éppen elfogy

!  hangképzés: sok ejtési hiba, renyhe artikuláció; egyre több a beszédhibás gyerekek száma. Ennek oka a fognövés, ill. sokáig szopja az ujját

!  hangerő: általában túl hangos, de előfordul a túl halk is.

!  hangsúly: a spontán beszédben jó

!  hanglejtés: versmondáskor éneklő, kántáló hanglejtés jelenik meg. A mondatok végét lebegtetik vagy felfelé viszik.

!  beszédtempó: vérmérséklettől függ, nem tudják a mondanivalóhoz igazítani. Mostanában felgyorsult a beszédsebesség, ami beszédhibákhoz vezethet: leppegés és pattogás.

 

A beszéd és gondolkodás összefüggésének jellemzői:

Kezdetben egocentrikus beszéd, önmagának szóló beszédjellemző rá (ide teszem). A kommunikatív beszéd két típusa is megtalálható: szituatív és kontextusos (szövegkörnyezet). A szituatív beszédet csak az érti, aki benne van a játékban, szituációban. A kontextusos beszédet, monológot az is megérti, aki nincs benne, a szituációban. Egyesek a kontextusos beszédet összefüggő beszédnek, monológnak mondják, a szituatív beszédet pedig spontán beszédnek vagy párbeszédnek. A belső beszéd = gondolkodás beszéd is jelen van. Kezdetben ezt szájmozgás kíséri, később ez elmarad. A kommunikatív beszédet még feloszthatjuk korlátozott és kidolgozott kód szempontjából is. Más megközelítésből beszélhetünk korlátozott (szituatív beszéd; családban) vagy kidolgozott kódról (kontextusos), ami a beszélő életkorával és társadalmi helyzetével függ össze.

 

Az egyes beszédfunkciókat hogyan alkalmazza a gyerek amikor az iskolába lép?

Kifejező, emotív beszédjellemző rá. A kapcsolatteremtő funkciónál csak a tegezés található meg. A megismertető, referenciális beszéd benne van.

 

A beszéd nyelvtani jellemzői:

" szókincs: 3-6 éves 2000, 9 éves 2300, 10 éves 2400 szót ismer

" szófaji gyakoriság szempontjából: főnév, ige, névelő… (ld. könyv még)

" Nyelvi szerkezetalkotás:

Nyelvhelyességi hibák előfordulnak, a gyerekek a mondatokat, szövegeket mondanak. A toldalékolás, egyeztetés nem mindig pontos, egyszerű, ill. összetett mondatok aránya gyerekenként eltér, a mellérendelés túlsúlyban van. Szociókultúrális tényezőktől is függ. A reproduktív szövegalkotásban nagy gyakorlata van, hiszen az óvodában már elsajátította. A produktív szövegalkotási forma nehéz a gyerek számára, nem tudják megvalósítani a szövegkohéziót. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakran tartanak szünetet, sokszor újra kezdik a mondanivalójukat, sok kötőszót használnak. Tisztában vannak az alapvető társalgási szabályokkal, a finomabb szabályok azonban még nem tudatosultak bennük. A gúnyt, iróniát nem értik. Összetett mondataik inkább mellérendelőek, és a tanult mintákra építenek. Reproduktív vagy fél-reproduktív szöveget alkotnak. A produktív szövegben laza a kohézió (összetartás). A hétköznapi szavak jelentésével vannak tisztában, a többletjelentések, asszociációs jelentések ismerete kevésbé jellemző. A rokon értelmű szavak ismerete/használata nagyon változó. Nem jellemző a poétikai funkció, és nem érvényesül a metanyelvi funkció sem. Kommunikációs szempontból a közlő, érzelmi, és felhívó funkció a leggyakoribb.

 

Tanítói eljárás a beszéd felmérésére:

z   Szókincsvizsgálat = szó-lánccal, pl. képolvasás, felmérik, hogyan értik meg az olvasottakat, kik azok, akik nem értenek sok szót; ilyen még a mese befejezés, mesereprodukció (elismétlés)

z   Összefüggő beszéd, kifejezőképesség vizsgálata: képről mesealkotás, mesereprodukció, tud-e saját élményéről önállóan beszélni, tud e monológot előadni.

Ezek alapján kategóriákba tudjuk sorolni: szegény, átlagos és gazdag szókincsű.

Kifejezőképesség kategóriája (szempontok): összefüggően mesél-e, rávezetőkérdések segítségével mesél-e, esetleg nem tudja kifejezni magát.

A beszédtevékenységhez való viszonyulás lehet: szívesen kezdeményez, bekapcsolódik a beszélgetésbe vagy egyáltalán nem kezdeményez, és be se kapcsolódik. Ez utóbbi gyerekeket kell mindenképpen megmozdítani és bevonni őket a beszélgetésbe.

Kezdetben a gyereknek szituatív a beszéde, ezt a beszédformát megkülönböztetjük a kontextusos beszédtől. Az alsó tagozat feladata a szituatív beszédtől eljuttatni a kontextusos beszédig a gyereket.

Fontos a modell szerepe: Réger Zita: Utak a nyelvhez c. könyvében különbséget tesz iskolázott és nem iskolázott szülők között. A szülők beszéde alkalmazkodik a gyerek beszédéhez az első időkben, későbbiekben az iskolázott szülők előremennek, magasabb szinten beszélnek, ez egyfajta húzóerőt fog kifejteni a gyerek felé, ezzel fejlesztve annak a beszédét. A nem iskolázott szülőknél ez nem így van, nem alakítanak ki húzóerőt. Vannak, akik azt állítják, hogy nagy a szerepe annak is, hogy mennyit szopott a gyerek. Aki 8-9-10 hónapig esetleg egy évig is, szopott azok fejlettebbek a beszédben is, mivel a beszédszerveik sokkal fejlettebbek. Hamarabb és tisztán beszélnek, a beszédfejlettség magas szintet ér el.

A beszédben a személyiségtípus is megnyilvánul: extrovertált vagy introvertált-e. Mindezek mellet az értelmi szint is megnyilvánul milyen a memóriája, milyen szókincse van, jellemzi a beszédtechnika is. A beszédet az életkor befolyásolja a legerőteljesebben. Legsokrétűbben a Szociókultúrális körülmények befolyásolnak (szülők iskolázottsága, igény van e a beszédre), kapcsolatban van mindez az olvasástanulással is. Akik szeretnek beszélni, az hamar megtanul olvasni, sokat olvas és ez újból visszahat a beszédre. Elmondhatjuk, hogy a beszéd és az olvasás szoros kapcsolatban áll egymással.

A gyerekek előtt beszédben a pedagógusnak kell lenni a modellnek, fontos megfigyelni beszédtechnikailag, hogy fejezi ki magát és tartalmi szempontból.

 

2/b. A beszédtevékenység fejlesztésének feladatkörei és eljárásai

 

Az iskolába kerülő gyerek beszédjellemzőiből egyértelműen következnek a fejlesztés területei.

A cél csökkenteni a tanulók nyelvhasználati különbségeit, és a beszélt nyelvhasználat eszközeinek gyarapítása, a kommunikációs szerep tudatosítása.

Maga a folyamat megbonthatatlan egységet alkot, mégis különböző feladatköröket határozunk meg, amik, a folyamat egyes mozzanatát, részét emelik ki.

à      A beszéd akusztikai (hangtan) összetevőinek fejlesztése: beszédművelés vagy kiejtéstanítás

à      a köznyelvi kiejtés elsajátítása, normák megismerése

à      kódváltás megtanulása

à      szöveg- és mondatfonetikai eszközöknek tartalomhoz és beszédhelyzethez igazodó alkalmazása beszédben, felolvasásban, vers- és prózamondásban.

à      Beszédfejlesztés szavak és mondatok szintjén:

à      szókincs gyarapítása

à      szójelentés kommunikációban betöltött szerepének felfedeztetése

à      nyelvi szerkezetekben (szintagma, mondat) való alkalmazása

à      Beszédfejlesztés szöveg szintjén:

à      kommunikációs funkciók, szerepek, műfajok gyakorlásával a szituatív beszéd értékes elemeinek megőrzése

à      kontextusos beszéd fejlesztése

à      a két beszédforma váltogatása

à      A nem nyelvi kommunikációs eszközök tanítása (tekintet, mimika, távolság, gesztusok, testtartás)

 

3/a. A beszédművelés tanításának feladatai, alapelvei. A kiejtés, olvasás, nyelvtan és helyesírás tanításának kapcsolatrendszere

 

Célja:

-         a köznyelvi normák megtanítása minden területen

-         tanulok beszédkultúrájának gondozása (igazodjék a kommunikációs normákhoz!)

 

Ha az integrációt tekintjük, akkor látjuk, hogy fontos szerepe van. Kapcsolódási pontok:

#Beszédművelés és olvasástechnika kapcsolata: három fejlesztési tényezője szoros kapcsolatban áll a beszédműveléssel: beszédtempó, ritmus és pontos olvasás (artikuláció, hangadás, hangkapcsolati törvényszerűségek), kifejező olvasás, mondat és szövegfonetikai eszközök…

#Helyesírási készségfejlesztéssel: fontos az időtartam gyakorlása, magánhangzók, mássalhangzók pontos ejtése alapvetően befolyásolja a helyesírást, sokszor a kiejtés elve érvényesül. Hangkapcsolati törvényszerűségek érvényesítése

 

Feladatai:

c     Olyan tanítói szemlélet és tevékenységrendszer kialakítása, amelyben a beszédművelés az anyanyelvi nevelés részévé válik, az olvasás, nyelvtan, helyesírás tanításába integrálódik.

c     A gyerekek elhangzó beszédét a köznyelvi kiejtés normáinak megfelelően (fonetikai hallás, beszélőszervek)

c     A szóbeli és írásbeli kifejezés, beszéd legyen arányban.

c     A normát, elméleti ismereteit rendszeresen és változatosan gyakoroltatni kell (ld. táblázat)

c     A beszédkultúra (értelmes, helyes, szép kiejtés) feleljen meg a beszéd, a köznyelvi kiejtés, kommunikációi normáinak.

Tevékenységfajták

 

Évfolyamok

 

 

 

1.

2.

3.

4.

Beszédlégzés

IGY

GY

GY

GY

Beszédhangadás

IGY

IGY

GY

GY

Artikuláció

IGY

IGY

GY

GY

Beszédritmus

IGY

GY

GY

GY

Időtartam

IGY

GY

GY

GY

Hangsúly

IGY

IGY

GY

GY

Hanglejtés

IGY

IGY

GY

GY

Beszédfolyamat-váltás

 

IGY

GY

GY

a.) Hangerő-váltás

 

IGY

GY

GY

b.) Hangmagasság-váltás

 

IGY

IGY

GY

c.) Tempóváltás

 

IGY

IGY

GY

Hangkapcsolatok

 

 

GY

GY

Szünettartás

 

 

IGY

GY

               

I= ismeretnyújtás          GY= gyakorlás

 

Módszertani alapelvek vezérlése:

$Folyamatosság elve: minden évfolyamon, minden magyar órán 4-5-8 percet szánnunk kell beszédművelésre.

$Fokozatosság elve: életkori sajátosságoknak megfelelően kezdetben kevesebb később több gyakorlatot

$Súlypontozás elve: mást tekintünk fontosnak elsőben és mást negyedikben:

$1.: helyes légzés, artikuláció

$2.: hangkapcsolati törvényszerűségek érvényesítése, időtartam gyakorlatok

$4.: szövegfonetikai eszközök

$Funkcionalitás elve: a beszédművelő tevékenységet ott helyezem el ahol szerepe lesz: hangos olvasás előtt, másolás, tollbamondás előtt. Zsolnai program: mindig azt óra elején van, állandó tréning.

$A pedagógus tiszta, példa, modell értéke.

 

A kiejtés, olvasás, nyelvtan tanításának kapcsolatrendszere:

 

I. A magyar artikulációs bázis jellemzői:

Az artikulációs bázis az a sajátos működéssorozat, ahogyan az elhangzó beszédet realizáljuk. Ez nyelvenként eltérő. Jellemzői:

b      A beszédhangok természetes, helyes időtartamának megtartása

b      Legkisebb mozgások és az egyidejű mozgások törvényszerűségeinek érvényesítése (hangtörvények)

b      A szó első szótagjára esik a hangsúly

b      A hanglejtés jellege ereszkedő

A magánhangzók teljes képzésűek, mássalhangzók közül csak az m, n, ny orrhangú

II. Kiejtési norma

= Nyelvi norma, artikulációs bázis kérdéskörével kapcsolatos közmegállapodás, ez alapján minősítünk valamit helyesnek / helytelennek vagy normakövetőnek / normasértőnek. A helyes kiejtést ehhez viszonyítjuk.

 

A beszédművelés tevékenységei, területei:

1.      Beszédlégzés: a folyamatosság elve érvényesül, a vegyes-mély légzést tanítjuk, az alap és pótlevegő vételének módját. Elsőtől végeztetjük a légző gyakorlatokat, eleinte ütemezéssel, némán, hanggal, szóval, mondattal, vagy szöveggel.

2.      Beszédhangadás: lágy hangindítást tanítunk a beszédlégzéssel és az artikulációval figyeltetjük meg

3.      A magánhangzók és mássalhangzók helyes ejtésének tudatosítása. A nyelv, ajkak, fogak, állkapocs szerepét, működését tanítjuk. Végeztethetjük szavakkal, betűkkel, szótagokkal. Fontos a hangkapcsolatok helyes ejtésének tudatosítása.

4.      Beszédritmus: a rövid/hosszú szótagok megfelelő időtartamú ejtését gyakoroltatjuk, ennek alapja a magánhangzók és mássalhangzók helyes időtartamának alkalmazása. Segíthetjük a leppegés, pattogás hibáinak javulását is.

5.      Időtartam: már az első osztálytól tudatosítjuk az aktualizált szókészletben a magánhangzók és mássalhangzók hosszúságát. Különösen fontos ez, ha a nyelvjárás miatt a külső környezet eltér a normától!!!

6.      Hangsúly: az értelmező, kifejező olvasás alapja a hangsúlyozás fő/mellékhangsúlyokkal. Tudatosítjuk a szó-szakasz-mondat-szólam hangsúly jellemzőit. Gyakoroltatunk hétköznapi és művészeti szövegekkel, javítjuk a túlhangsúlyozás, vagy hangsúlytalanság hibáit!

7.      Hanglejtés: érzékeltetni kell a hanglejtés viszonyait! (kijelentő, kérdő, felkiáltó … stb)

8.      Beszéd-folyamatváltás: a kifejező beszéd/olvasás alapja, h a hangerőt, hangszint, hangmagasságot, tempót a beszédhelyzethez megfelelően válasszuk meg!

9.      szünettartás: tudatosítása, gyakoroltatása a szövegfeldolgozáshoz kapcsolódik. A szöveg értelmezése során tapasztalják meg az értelmi , érzelmi, hatásszünet jelentőségét, tagoló szerepét.

 

III. A nyelvi kiejtésváltozatokhoz való viszonyulás:

Figyelni kell arra, hogy a tájnyelvi jegyeket ne semmisítsük meg. A nyelvjárási jelenségek nem önmagukban élnek, nem függetlenek közösségektől, tértől, időtől.

S: Kiejtés-olvasás-nyelvtan tanítása rendszerszemléletében, feladatstruktúrájában összefügg. Kiejtéstan = helyesírás közvetett tanítása. Időtartam gyakorlatoknál ennek jelölését is gyakoroltatjuk. Hangkapcsolódás: írásban, szóban. Olvasástanítás előkészítője és velejárója a beszédművelés technológiája. Minden pontosan kell artikuláltatni. Hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünet: információkat közvetítő beszédegység.

 

Beszédművelő gyakorlatok az olvasási feladatlapokban, gyakorlófüzetekben is vannak. Fontos, hogy a beszédművelő gyakorlat szövegét mindenkinek láthatóvá kell tenni.

A légző-gyakorlatoknál figyelni kell a testtartásra, az ablak általában ilyenkor legyen nyitva az ablak. Kézjeleket használhatunk arra, hogy ezek segítségével a gyakorlatot a gyerekekkel együtt tudjuk csinálni: Belégzés = a tenyeremet lefelé fordítva lefelé mozgatom

                        Kilégzés = a tenyeremet felfelé fordítva felfelé mozdítom

                        Levegő benntartása = az ujjaimmal számolok, hogy meddig tartom benn

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogyha elfogyóban van a levegőnk, akkor sem szabad hadarni, általában ilyenkor az utasítás az, hogy akinek elfogyott a levegője az üljön le. Játékos gyakorlatok pl. hangadás, mondókák, számolás növekvő, csökkenő sorrendben, napok, hónapok ismétlése.

A fontos a változatosság.

Ebben Montágh Imre és Hernádi Sándor könyvei segítenek (Szórakoztató szóra késztető)

Az ismeretlen szövegeket ajánlatos először egyszer némán elolvastatni. Lehet az adott szöveget különböző stílusban elmondani.

A beszédműveléssel szoros kapcsolatban áll a helyesírás, a hangkapcsolati törvényszerűségek begyakorlása, időtartam, olvasástechnika fejlesztése (tempó, kifejező olvasás, pontos olvasás).

Ilyen feladatok pl. összetett szavak olvasása, szószerkezetek olvasása, mondatpiramis, hangsúlyozás. A kiejtés-olvasás-nyelvtan tanítása rendszerszemléletében, feladatstruktúrájában összefügg, és következetesen érvényesül a transzferhatás. Ez főleg a helyesírásban mutatkozik meg. A kiejtéstanítást joggal nevezhetjük a közvetett helyesírás-tanításának is. Az időtartam-tréningek végeztetésekor időtartam-jelölési tudnivalókat is gyakoroltathatunk, míg a hangkapcsolódásokkal összefüggésben az írott és a kiejtett alakokat vethetjük egybe. Az olvasástanítás nékülözhetetlen előkészítője és gyakorlatainak törvényszerű velejárója a kiejtéstanítás technológiája. Vannak a kiejtéstanításnak olyan feladatai, pl. ritmus-, hangkapcsolat-gyakorlatok melyeket akkor tudatosíthatunk, amikor a tanulok biztonságosak a szóolvasásban. Egy adott szövegben a hangkapcsolati törvényszerűségeket, az időtartamot, és a hangsúlyozást kell először megfigyeltetni a gyerekkel. A legjobb gyakorlat, amit nagyjából minden feladatnál ilyenkor fel tudok használni a válogató olvasás, sok szempontot ki lehet elégíteni vele.

 

Ejtéshibák: a köznyelvi kiejtési normától aló kisebb-fokú eltérések (pl. orrhang, betűejtés…)

Beszédhibák: normától való nagyobb-fokú eltérések. (pöszeség, beszédritmus zavarai)

Tanító feladata ezekkel szemben:

-         rendszeres gyakoroltatással enyhíthetők

-         orvos/logopédus figyelmének felhívása a problémára

 

3/b. Adott olvasmányhoz beszédművelő feladatsor összeállítása

 

·       Légző-gyakorlat (ezzel kell kezdeni)

·       magánhangzó, mássalhangzó

·       szótagok

·       szavak (könnyebben, nehezebben ejthetők)

·       mondatok hangoztatásával

·       Artikuláció: különböző hangok helyes ejtésének gyakoroltatásával (ajak artikuláció /hangképzés/, hangkapcsolatok)

·       Ritmusgyakorlatok: a szavak erős ritmizálásával olvastatva a mondatot. (nyelvtörők, szósorok, versolvasás)

·       Időtartam pl. szel – szél mondatba foglalásával.

·       Hangsúly

·       Hanglejtés

·       Beszédfolyamat-váltás

·       a.) hangerő-váltás (hangok, szótagok, szavak, mondatok különböző hangerővel való mondásával)

·       b.) hangmagasság-váltás

·       c.) tempóváltás

·       Szünetgyakorlás pl. szövegrészlet felolvasásával.

·       Kiejtési gyakorlatot – A hangkapcsolatok helyes ejtésének gyakoroltatásával: à pl. barátság – batáccság /összeolvadás/.