Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4/a. Beszédművelő feladatok anyanyelvórákon - a kiejtéstanítás tevékenység fajtái

 

Beszédlégzés:

A beszédművelési gyakorlatokat mindig légző-gyakorlattal kell kezdeni. A helyes légzéstechnika a hangos olvasásnál lesz igazán fontos. Az a gyerek, aki nem tudja pontosan, hogy hol kell olvasás közben levegőt venni, annak biztos hibás az olvasása is.

A gyakorlatokat állva kell a gyerekekkel végeztetni, terpeszállásban, nyitott ablaknál. Kézjeleket használunk.

1. osztályban a hang és betűtanításnál a helyes hangadáshoz társulnak a gyakorlatok, ezt sokszor és játékosan végeztetjük a gyerekekkel. Meg kell tanítani, hogy hogyan vesz levegőt, milyen a testtartása, hová veszi a levegőt.

1-4 osztályban végezzük ezeket a gyakorlatokat. Ide lehet venni a számlálást, napokat, hónapokat, évszakokat felsorolni. Mindezt úgy ellenőrizzük, hogy egy levegővétellel mondják el, hogy akinek elfogyott a levegője azt leültetjük.

Fontos, hogy az olvasás órán 1.-2.-dikban a szövegben a levegővétel helyét közösen, 3. 4-dikben már önállóan jelöljék be. Az olvasásgyakorló órák alkalmasak beszédművelésre.

Jelölés: beszélünk alaplevegőről (), és pótlevegőről ().

Artikulációs gyakorlat:

Szorosan kapcsolódik az artikulációs gyakorlat a helyes hangadáshoz (elsőben ezért használnak sok helyen zsebtükröt) Oda kell figyelni e helyes szájtartásra. Jó gyakorlat, mikor azt mondjuk, hogy csak suttogva vagy szájmozgatással olvasson, ilyenkor eltúlozza az artikulációt (hangképzés), így jobban meg lehet figyelni és javítani a hibát. Vagy egy másik játék, hogy mennyire tudnak a társuk szájáról olvasni.

Hangkapcsolatok helyes ejtése:

A törvényszerűség érzékeltetése. A betűejtésről le kell szoktatni őket tanítói minta alapján első osztályban. Másodikban tanítjuk meg azt, hogy másképp ejtjük, másképp írjuk: megkeresni a szótőt, elválasztani a toldalékot = szóelemzés írásmódot elsajátítják. Itt is fel lehet használni a válogató írásmódot.

Ritmusgyakorlat:

1-4 Nyelvünk sajátossága az, hogy ritmusa van, hosszú és rövid  szótagok követik egymást. Versekkel gyakoroltatjuk ezt be, a verset tapssal, kopogással kísérjük. Weöres Sándor versei erre nagyon alkalmasak.

Időtartam gyakorlat:

1-4 osztályban tanítjuk. Kiemelt szerepe van a helyesírás és a pontos olvasás miatt, mgh msh ejtésének pontossága miatt. Érdemes minden nap legalább két percig időtartam gyakorlatot végeztetni a gyerekekkel.

Válogató olvasáskor különböző szempontok szerint lehet válogatni, ezt a változatosságot fel lehet használni többféle módon. Írásgyakorláskor ezeket a kiválasztott szavakat másolja majd le., így készítem elő a helyesírást.

Hanglejtés gyakorlat:

1-4 Elsőben a közlő, kijelentő mondatokra vonatkozik ez a gyakorlat, a kérdő mondatok és fajtáit utánmondással gyakoroltatjuk. Másodikban különböző mondatfajtákkal ismerkedik meg, ezeket rendszeresen kell gyakoroltatni. Dramatizálás: a mondatok egy gyakorlási lehetősége. A kérdő mondatokat ki kell dolgozni.

A beszédfolyamat változásai:

Hangerőt, hangmagasságot változtatjuk, a tempót, a szöveg tartalmának, mondanivalójának megfelelően. (jegyzet)

Reproduktív beszédre vonatkozik a beszédtechnikai eszközök alkalmazása, ezt utánmondással gyakorolja, és elvárjuk tőle, hogy az eszközöket használja.

A Zsolnai-program produktív beszédnél is elvárja mindezt.

Hangerőgyakorlat:

Kifejezzük az érzelmeket, hangulatokat, kiemelhetünk valamit a fontosságánál fogva a hangerő segítségével. Ha ezzel játszunk, itt lehet összekötni az artikulációval.

Gyorsasági gyakorlat:

Kiemelt szerepet kap 1-2 osztályban, ezzel a gyakorlattal szeretnénk befolyásolni az olvasás tempóját, itt a beszédlégzés is nagy szerepet játszik. Ha egy mondatot el kell olvasnia egy levegővétellel a levegő elfogyása felé közeledve ösztönösen, gyorsít a tempóján. 2. Osztályra már folyamatosan olvasnak a gyerekek, de még lassan.

A beszédtempó gyorsításának egyik kedvelt feladata a nyelvtörők. Mindaddig lehet gyorsítani, amíg értjük azt, amit mond. Az eddig felsorolt feladatok kórusban is végeztethetők, de ez a gyakorlatot egyedül kell elvégeztetni, csak így lehet pontosan érteni a gyerek beszédét.

Kifejező olvasás:

A mondat és szövegfonetikai eszközök használatára épül. Vannak olyan helyzetek, amikor a tanítónak kell bemutatni egy-egy szöveget, pl. a vers egyfolytában ilyen. Ezáltal a tanító egy mintát ad, ezért kell hitelesen tolmácsolni.

Szünettartás:

Kezdetben semmi szünetet nem tartanak a mondatok között, az írásjelet nem érzékeltetik. Alaplevegő jellel kell jelezni a könyvben, elsőben, másodikra már megtanulja. 3-4 hosszabb mondatoknál ugyancsak bejelöljük a tanító irányításával.

 

 

 

 

 

4/b. Beszédművelő gyakorlatsorok lebonyolítása

 

·       Légző-gyakorlat (ezzel kell kezdeni)

·       magánhangzó, mássalhangzó

·       szótagok

·       szavak (könnyebben, nehezebben ejthetők)

·       mondatok hangoztatásával

·       Artikuláció: különböző hangok helyes ejtésének gyakoroltatásával (ajak artikuláció /hangképzés/, hangkapcsolatok)

·       Ritmusgyakorlatok: a szavak erős ritmizálásával olvastatva a mondatot. (nyelvtörők, szósorok, versolvasás)

·       Időtartam pl. szel – szél mondatba foglalásával.

·       Hangsúly

·       Hanglejtés

·       Beszédfolyamat-váltás

·       a.) hangerő-váltás (hangok, szótagok, szavak, mondatok különböző hangerővel való mondásával)

·       b.) hangmagasság-váltás

·       c.) tempóváltás

·       Szünetgyakorlás pl. szövegrészlet felolvasásával.

·       Kiejtési gyakorlatot – A hangkapcsolatok helyes ejtésének gyakoroltatásával: à pl. barátság – batáccság /összeolvadás/.

 

A gyakorlóórán az olvasási készséget, olvasástechnikát kell fejleszteni, ez a terület szorosan kapcsolódik a beszédműveléshez.

Fontos alapelvet kell figyelembe venni: így pl. a fokozatosság elvét. Ez annyit jelent, hogy ki kell indulni, ha tudunk a hangokból, majd ezután következik a szavak szintje, majd a szószerkezetek, mondatok és a szöveg szintje a legmagasabb.

Fontos, hogy ezekben a gyakorlatokban megjelenjen a tempóhoz kapcsolódó gyakorlat. A pontos olvasás (mgh, msh hosszúsága, hangtörvények = másképp ejtjük… a szavak végének kihangsúlyozása, betűkihagyás kiküszöbölése 1.2.-ban), fontos még a kifejező olvasás fejlesztése is (hanglejtés, hangsúly, szünetek, a mondat dallama).

Célkitűzéssel kell elindítani ezeket a feladatokat, a lényeg, hogy játékos legyen, így a gyerekek is könnyen belekapcsolódnak a feladatba.

Ezekből kiindulva a legjobb gyakorlatok: stafétaolvasás, válogató olvasás, duzzasztó-apasztó olvasás, visszhangolvasás (szószinten), dramatizáló olvasás.

          Hangszinten: szúnyogzümmögés

          Szószinten:

-          szómagyarázatok (kifejező, pontos)

-          szókapcsolatok gyakorlása

-          szópiramis (pontos)

          Szószerkezet: ezek kikeresése válogató olvasással

          Mondatszinten: Szüneteket bejelölni (kifejező), mondatpiramis (tempó), duzzasztó-apasztó olvasás (pontos, kifejező)

          Szövegszinten: dramatizálás (kifejező)

Figyelembe kell venni a szöveg hosszúságát a feladatoknál, nem lehet mindig az egész szövegre kiterjedő feladatot adni.

 

5/a. Beszédfejlesztés a lexémák, a mondatok és a szöveg szintjén

 

Az anyanyelvi nevelés szerepe a kommunikatív beszéd fejlesztésében:

A nyelvhasználat tudatosítása során a spontán beszédnek meg kell maradnia, csak igényesebbé kell válnia. A spontán tudatos beszéd közt sok az átmenet, a gyerek nem tud mindig szabályosan, választékosan beszélni. A feladat az igényesség felébresztése a spontán beszéd használata során.

 

Beszédfejlesztés

Más néven szóbeli kifejezőképesség, szóbeli szövegalkotás.

A gyerekek a beszédfejlettség tekintetében nagyon sokfélék. A beszédnek fontos szerepe van a szocializációban és a megismerő tevékenységekben.

A szociológusok azt mondják:

„A beszédfejlesztés legfontosabb feladata, hogy készítse fel a tanulókat a társadalomban rájuk váró feladatok sikeres teljesítésére. Kezdve a köszönéstől, az udvariassági formákon keresztül a legkülönb beszédhelyzetekben való helytállásig.”

Szépe György nyelvész:

„A társadalom tagjait olyan kommunikációs képességgel kell ellátni, hogy a különböző szerepekben megfeleljen, ilyen szerep az állampolgár, közéleti ember, szakember, magánember.” Ezeket a szerepeket viszontlátjuk a tévében, sokat látunk nyilatkozni, nem a megfelelő módon.

Nyelvészet: kommunikáció fogalma, tényezői, kommunikációs funkciók: referenciális…

Kommunikációs funkciók az iskolában:

X     Referenciális = megismertető: ilyen pl. az időjárás-jelentés

X     Emotív = kifejező: a gyerek érzelemnyilvánításáról van itt szó, szóban és non-verbális úton hogy valósul meg, különböző beszédhelyzetekben ez hogyan érvényesül.

X     Felhívó = konatív: befolyásolja a címzettet, felszólítás és parancs

X     Kapcsolatteremtő = fatikus: a kontaktus (kapcsolat) megteremtése és fenntartása; köszönés, megszólítás

X     Poétikai = hatást keltő: inkább felső tagozaton jellemző

X     Metakommunikáció: 3. 4.-ben

 

A beszédfejlesztés feladatai:

Ennek 3 szinten kell megvalósulnia: szókincs, mondatalkotás (mondat megszerkesztése), szövegalkotás (mondat beszerkesztése). Ezek jellemzőek az írásbeli kifejezőképesség fejlesztésére is.

S     Szókincs: mennyiségi és minőségi szempontból történik, különböző eljárásokkal fejlesztjük. Pl. szövegelemző órán a szómagyarázat, ezen belül a bemutatás, mondatba foglalás, szinonima, szemléltetés, értelmező kéziszótár használata (4. oszt.) mind ezt a célt szolgálja. Nem elég a szókincsfejlesztés, a szókincs aktivizálása a fontos, ebben a mondatba foglalás segít, ill. használja a szintézisnél a vázlat alapján. Nagy szerepe van a szólásoknak és a közmondásoknak.

1. Az értelmezés eljárásai: tanuló, tanár, szótár, szemléltetés, cselekvés, cselekedtetés, ellentétes jelentésű szavak keresése, szinonima, mezőösszefüggések feltárása: alá- fölé- mellérendelő fogalmak, összetett szavaknál következtetés az ismert rész alapján, szövegösszefüggés alapján.

2. Szókincs aktivizálásakor: szó- és kifejezésgyűjtés

Nyelvtani szempontok alapján (szócsalád, szólánc, szabály alapján, szóképzés, szórejtvény, jelentések megkeresése, rokon értelműek keresése, ellentétes szópárok)

Tárgykörös vagy témakörös gyűjtés (tematikus kép alapján, olvasmányhoz kapcsolódva, analógiás sorok)

Frazémákkal (szólások… magyarázata, szinonima, vele egyenértékű szólások keresése, társalgási fordulatok, képszerű kifejezések alkalmazása (vág az esze) a stílus szemléltetésére)

 

S     Mondatok szintje: egész mondatban válaszolj halljuk sokszor, ez nem helyes. A kérdésnek kell olyannak lenni, hogy egész mondat legyen rá a válasz. A mondattal különböző tevékenységeket lehet végeztetni: elkezdi, befejezi, kiegészíti, átalakítja… Ezek a szóbeli mondatalkotások megalapozzák később a fogalmazást, a mondatalkotást írásban.

1. Nyelvtanilag helyes és helytelen mondatokkal végezhető gyakorlatok: helyes mondatok kiválasztása, hibák felismerése, javítása, tagolatlan szöveg mondatokra bontása, mondatalkotási gyakorlatok.

2. A mondatfajták kommunikációs szerepének tudatosítása (kifejező, közlő, érdeklődő)

mondatalkotás, a funkciók gyakorlása

3. Helyzetnek és célnak megfelelő mondatalkotás, mondatok átalakítása, a műfajhoz alkalmazkodó mondatfajták gyakoroltatása

 

 

 

 

 

S     Szöveg szintje: az iskolába lépő gyerek képes rá, hogy szöveget mondjon, de ez korántsem tökéletes. Az olvasás órában valósul meg. Kétféle formája van (ill. 3)

Reproduktív: egy adott mintát kell követnie, pl. egy adott olvasmány feldolgozása után szintézisként elmondja a tartalmát. A tanító után is lehet valamit mondani.

Valamelyik szereplő személyében elmondani a történetet fél-reproduktív helyzet, mivel vannak produktív alkotói is ennek a beszédnek (átalakítja a szöveget).

Produktív szövegalkotásnál a gyerek önállóan alkot szöveget egy adott témáról, élményekről. Ha ez az élmény közös akkor csak az első gyerek beszédét mondhatjuk produktív beszédnek, a többi gyerek mondanivalóját ő már befolyásolja.

Itt kell beszélnünk a dramatizálásról, ill. 1.-2. osztályban a bábozásról. Ennek a formái: reproduktív (adott mesét eljátszanak a könyv alapján) ill. produktív (rögtönöznek egy mesét) lehet.

A szöveg a kommunikáció alapegysége. Spontán beszédnél ilyen a dramatizálás. Reproduktív és produktív beszédet tudunk megkülönböztetni.

Reproduktív: A szöveg nyelvi formáját mintaként gyakoroltatjuk, a beszéd kommunikációs szerepét gyakoroltatjuk; szó vagy lényeg szerinti lehet. Eljárásai: Minták gyakorlására: mese vagy, meserészlet elmondása, tanító magyarázatának, elbeszélésének megismétlése, társaik beszámolóját ismételtetjük, olvasott szöveg alapján (vázlat kibővítése, szempont alapján, leíró szövegek, tömörítés, párbeszédek)

Kommunikációs szerep gyakorlása: rövidebb szövegek ismétlése az osztálytársak előtt, olvasmányról beszámoló (elmondás, kérdés-válasz, más címzettnek elmondani, műfaj, szereplő változtatása)

Produktív: A megismert nyelvi- nyelvtani szabályokat alkalmazza, a mondanivaló megtervezésében a beszédhelyzethez tudjanak alkalmazkodni. Eljárásai: kötetlen beszélgetés, történetalkotás képről vagy képsorról, előzmény vagy befejezés a szöveghez, kommunikációs beszédműfajok gyakoroltatása (indítás, magyarázat, tájékoztatás, beszámoló, játékszabály ismertetése, tudatosítás, bemutatás, érvelés)

 

Szövegelemzésbe beágyazott beszédművelés

Érzelmi előkészítésnél: reproduktív beszédhelyzet

Véleménynyilvánításnál

Megbeszélés, szómagyarázatnál

Szómagyarázatnál

Szintézisnél

Ehhez tartozó didaktikai feladatok lehetnek: Szinonimakeresés; önálló véleményalkotás; szómagyarázat; olvasmány tartalmának megbeszélése kérdések alapján, tömörítő elmondása (=adj új címet neki)

Képzési feladatok: szóbeli kifejezőképesség fejlesztése.

 

Gyakorló órába beágyazva:

Szó szinten: mondd másképpen

Mondat szinten: fejezd be a mondatot másképpen; foglald mondatba a szavakat (általában gyengébbeknek)

Szöveg szinten: Meséld el XY helyébe; dramatizálás; találj ki egy befejezést neki; (mindez egyenlő a reproduktív és produktív beszéd megjelenésével.)

 

Magyar órán kívül:

a     Matek: használj számtannyelvet, szöveges feladatok értelmezése

a     Rajz: mit ábrázol; előkészítés; véleménynyilvánítás; képelemzés

a     Termism: megismerési szempontok; tapasztalatok; kísérletek, mindig elmondani a helyes sorrend kialakítására való felfigyelés

a     Tesi: játéktanítás: ki ismeri, el tudnád-e mondani

a     Technika: Előkészítés, sorrendiség!! Kipróbálási tapasztalatok megfogalmazása

a     Osztályfőnöki: A gyerek a saját problémáit mondja el, ezt beszéli meg a többiekkel (ld. Zsolnai-módszer reggeli Nyitogató foglalkozása), amíg ezek a problémák nem oldódnak meg addig a gyerek nem tud teljes mértékben az órára figyelni, ilyen a hétfői beszélgetések is: elmondja mi történt vele a hétvégén. Fontos jelzés ez nekünk, jelzi mennyire foglalkoznak a gyerekkel otthon, ezért kell ösztönözni a szülőket, hogy vigyék a gyereket kirándulni, vagy csak szabják meg mit néz a tévében és azt beszéljék meg otthon: szülők és gyerek között teljes kapcsolat van.

 

 

 

 

 

 

 

A beszédfejlesztés a szöveg szintjén kétféle formában történik: reproduktív és produktív formában, valamint meg kell említeni a fél-produktív formát is.

Reproduktív:

A gyerek az elolvasott szöveget vagy a tanító szövegét elismétli, ehhez előzetesen szempontokat ad meg. pl. tömörítve (adj új címet) vagy egészében, vázlat alapján.

Produktív:

Egyéni élmény elmondása, időnként kapcsolódik a szövegelemzés valamelyik lépéséhez: véleményalkotás olvasottal vagy a témával kapcsolatban, megmagyaráz valamit, tájékoztat, beszámol (a házi olvasmányról pl.). Közös élménynél csak az első gyerek beszéde produktív, ő hat a többire így az ő beszédük reproduktív vagy fél-produktív lesz.

Spontán beszéd:

Véleménynyilvánítás, társalgás, társas érintkezés, dramatikus játékok alkalmával beszélhetünk róla.

Tanácsok a beszédfejlesztéshez:

v    motiváló legyen a témaválasztás

v    értékelni kell a végén a produkciót, ne szóljunk közbe, vonjuk be az értékelésnél a többi tanulót.

v    adjunk felkészülési időt a szóbeli szövegalkotáshoz

v    aki nehezen beszél, ne kényszerítsük, kezdetben kisebb terjedelmű szövegre adjunk nála lehetőséget, pl. mondatalkotási gyakorlat, reproduktív helyzetben, meseláncba kapcsoljuk bele.

v    mindenképpen kiscsoportban dolgozzunk, ilyenkor 6-8 tanulónál ne legyen több. Ilyen téma a szereplők magatartásának a megbeszélése, aktuális témáról való vita (farsang, anyák napja…). Ne a tanító irányítson mindet egy-egy kijelölt gyerek, aki betartatja a beszédfegyelmet és a beszédfigyelmet.

Beszédfegyelem: igyekszik tömören, lényegre törően beszélni, ne legyen unalmas, sok

Beszédfigyelem: egymásra való figyelés, ne kiabáljanak bele, jelezzék, hogy szólni akarnak.

 

A beszéd páros cselekvés többnyire. Létrejöhet a gyerek életében az iskolán belül, kívül. Lehet ez gyerek és felnőtt párbeszéde. Az első napon a legnehezebb a kisgyereknek megszólalni az iskolai környezetben (oldja a helyzetet, ha egy bábnak mutatkozik be). Ilyenkor gyakorolni kell a másik nevét. Később krétáért, naplóért kell bemennie a tanáriba, könyvtárba. Az iskolán kívüli spontán beszédhelyzetek: bolt, posta, állatkert (ha eltéved), orvosnál. Ugyanilyen beszédhelyzetek lépnek fel a hallgatókkal.

Beszédfejlesztés kis csoportban történhet, ezekkel jobb elvonulni és a többieknek más feladatot, adni. Vagy kétkörös rendszerben: belső kör, akikkel tényelegesen dolgozunk a külső kör, pedig figyeli a belsők munkáját tartalmi (témáról beszélnek-e, szókincs használata) és formai (érthető-e, hangsúlyoz-e, non-verbális kommunikáció, beszédfegyelem, beszédfigyelem) szempontból figyelni. Később helycsere lehet. Ilyen alkalmakkor meg lehet beszélni különböző eseményeket, amik az osztállyal történtek.

 

5/b. Az adott olvasmányoz beszédfejlesztő feladatok összeállítása (ott kapunk olvasmányt)

 

 

 

6/a. A nem nyelvi kommunikációs eszközök tanítása. A dramatikus játék. A dramatizálás fázisai

 

I.       A nem nyelvi kommunikációs eszközök tanítása

  Az emberi kommunikációs fajtáinak egyik legismertebb felosztása az, amely a jelfolyamatokat és a közvetítő csatornákat veszi alapul. Ennek megfelelően megkülönböztetünk nyelvi (verbális) és a nem nyelvi kommunikációt. A felnőtteknél e kettő együtt fordul elő. Ebből következik az, hogy a gyermekeknek is mindkettőt meg kell tanulnia.

 

A nem verbális kommunikáció csatornái:

1.      tekintet,

2.      Szövegdoboz: }mimika,

3.      gesztus,

4.     

 

Mozgásos (akciós) csatornák

 
testtartás,

5.      térközszabályozás,

6.      kinezika.

 

1. Tekintet

 

  A tekintet sok mindent elárul az emberről, nem hiába mondják azt, hogy a szem a lélek tükre. Kifejezi érzelmeinket, a személyiségben lezajló folyamatokat (simogató tekintet, kihívó vagy csábító pillantás, szúrós tekintet, ölni tudna a szemével stb).

  Az iskolában – ha előfordulnak beszédben vagy olvasott szövegben ilyen kifejezések – értelmezhetjük és utánozhatjuk a szemből, tekintetből kiolvasható jelentéstartalmakat, mert ezzel gazdagíthatjuk a gyerekek szókincsét.  A tekintet kommunikációs szerepének tudatosítása azonban ennél jóval több.

Amit meg kell tanulnia egy 6-10 éves gyereknek:

-        arra nézzen, aki beszél;

-        a tekintetváltással szavak nélkül jelezheti, hogy felvette a kapcsolatot a beszédtársával;

-        ha mindvégig figyel a beszélőre, tekintettartással a kapcsolat fenntartását fejezi ki;

 

Gyakorló játékok:

  A gyerekek számára jó játék, ha a tekintetváltást és a tekintettartást gyakorolhatják. Ennek egyik formája lehet az, amikor körben állva szemmel szólítják egymást. Aki úgy érzi, hogy a játékmester az ő szemébe kapcsolódott az feltartja a kezét vagy tapsol stb. Eleinte a játékmester legyen a tanító, mert a gyerekeknek meg kell tanulnia a szemükbe kapcsolódó másik tekintet érzékelését. Később a tanító választhat kezdeményezőt.

  Egy másik forma az, amikor a tanulók megpróbálnak tekintetükkel kifejezni érzelmeiket, és valaki megpróbálja szavakkal is elmondania „vett” üzenetet. Természetesen ez nem könnyű feladat, ám az olvasmányok közben gyakran adódik rá alkalom. A tekintettel való játék, a tekintet kommunikatív tartalmának megfejtése, valamit funkciójának tudatosítása jól hasznosulhat a szerepjátékokban.

 

2. A mimika

 

Az arckifejezéseknek is sokféle funkciója lehet.

  A beszéd kísérőjeként (de önmagában is) kifejezheti érzelmeinket, a kommunikációs helyzethez vagy valamelyik eleméhez való viszonyulásunkat. Pl. örömünkben mosolygunk, bánatunkban sírásra görbülhet a szánk, fintoroghatunk, kiülhet az arcunkra az unalom stb. Szabályozó funkciója abban is megnyilvánul, hogy ha nem értünk valamit pl. felhúzzuk a szemöldökünk vagy ráncoljuk a homlokunkat stb.

  Mimikával születésünktől fogva rendelkezünk, és beszéd megtanulása előtt is értünk, olvasunk belőle. A repertoár a beszéd tanulásával, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet viselkedésének megfigyelésével és elsajátításával állandóan bővül. A mimika nemcsak tanulható, hanem szabályozható, sőt tudatosan manipulálható is.

Tanítványainkat arra kell megtanítanunk, hogy szabályozzák az arcjátékot.

-        Egyrészt tanulják meg, hogy melyek azok a helyzetek, amikor nem célszerű „beszédes” arckifejezéseket használni, mert udvariatlanság a beszélővel szemben, sőt sértő is lehet.

-        Másrészt azt kell megtanulniuk, hogy a mimika a beszéd kísérőjeként ne fejezzen ki mást, mint amit szavakkal elmondunk.

 

Gyakorló játékok:

  Az egyik lehetséges játék a „tükörjáték”, amikor a csoport tagjai a kijelölt vagy önként vállalkozó társ arckifejezését utánozzák. Ez lényegében arra jó, hogy megtanulják érzékelni az arcizmok működését. Mivel a saját arcukat nem látjuk, sokszor nem tudatosul, hogy milyen kifejezés „ült ki” rá. A „tükörjáték” abban segít, hogy az önkéntelen mozgások eredményét másokon látva tudatosulhatnak a saját arckifejezéseink. A gyakorlás fejlettebb formája az, amikor a gyerekek egy-egy társuk mimikáját szavakkal értelmezik. Ilyenkor azt is megbeszéljük, hogy mikor használhatja, mikor nem az adott arcjátékot.

  Talán a legnehezebb feladat az, ha előre szavakban megadott jelentést kell mimikával kifejezni. Pl.: „Már nem számított rá, mégis megkaptad a kerékpárt. Fejezd ki az örömödet az arcoddal!”, „A barátod valami érdekes dolgot mutat. Mutasd az arcoddal, hogy csodálkozol!”

  Az arcjáték fegyelmezésének fontosságát helyzetek elemzésével végezhetjük. Jó megjelenítő készségű gyerekekkel előre megbeszéljük, hogy mit fognak eljátszani, a többiekkel pedig megfigyeltetjük. Az elemzés során indokoltatjuk, hogy miért volt rossz, mit kellett volna másként megoldani. Pl.: A beszélő lelkesen magyaráz a másiknak, aki rezzenéstelen arccal hallgatja; Egyik gyerek arcán széles vigyorral bejelenti, hogy megbetegedett a húga; Az egyik tanuló viccet mesél, a másik ásít egy nagyot stb.

 

3. A gesztusok

 

  Kisebb-nagyobb mértékben mindenki használja, vagy önállóan, vagy a beszéd kísérőjeként, annak tartalmát megerősítendő vagy kiemelendő.

A gesztusoknak több funkciója van, s ennek alapján megkülönböztethetünk

-        beszédhelyettesítő, pl. némafilm, pantomim, siketek jelbeszéde

-        beszédkiegészítő és

-        tiszta gesztusnyelvet pl. szemöldökrángás, fejcsóválás, egyes kézmozdulatok

  A 6-10 évesek sok gesztust ismernek és használnak. A családban korlátozottabb a gesztushasználatuk, mert – sokszor jogosan – a szülők igyekeznek leszoktatni a „mutogatásról” a gyerekeiket (ha ez a mutogatás túl sok, akkor igazuk van). Azonban a tanulók ettől elbátortalanodhatnak és nem merik, vagy ügyetlenül használják a gesztusokat.  Az iskolának a feladata ezt gyakoroltatni velük. Pl. figyelmeztetés felemelt mutatóujjal; fegyelmezés az ujj mozgatásával, fejingatás, hellyel kínálás előre nyújtott karral, siker, öröm magasra lendített, ökölbe szorított kéz stb.

  A gyakorlás elengedhetetlen követelménye, hogy a tanulók ismerjék a gesztusok információértékét a saját kultúránk szempontjából is. Először tehát mindig ezt kell tisztázni. Majd a mozdulatot gyakoroltassuk. Tisztázzuk mindig a kommunikációs szándékot, célt, illetve a hallgató kilétét, mert ezek alapvetően meghatározzák, hogy milyen gesztusok használhatók.

 

4. A testtartás

 

  Egész megjelenésünk, egész testünk kommunikál, akár akarjuk, akár nem. Ahogy megállunk, ahogyan a beszélő felé fordulunk, ahogy leülünk mellé, szembe vele, lazán, hanyagul vagy feszültséggel mindez üzenet értékű. Vannak olyan szerephelyzetek, amelyekben meghatározott testtartás esetleg kötelező is, nemcsak illem kérdése (pl. jutalom, diplomaátadás).

  A 6-10 éveseknek meg kell tanulniuk, hogy lazán, egyenesen álljanak, kényelmesen üljenek beszéd közben. Egész testükkel forduljanak a beszédtárs felé, ha a figyelmüket akarják kifejezni.

 

5. A térközszabályozás

 

  A beszélő és a hallgató egymáshoz való viszonyát jelzi, hogy milyen távolságban helyezkednek el a kommunikációs cselekvés során. Valamennyiüknek az ún. személyes tere vagy intim zónája (a szakirodalom szerint 15-45 cm), ezen belülre csak azokat engedjük, akik érzelmileg közel állnak hozzánk, tehát a szülőket, testvéreket, jó barátokat, rokonokat. Ha idegenek túl közel jönnek hozzánk, azt már bizalmaskodásnak tekintjük, és igyekszünk védekezni, pl. hátrébb lépünk. Az iskolában kell megtanulniuk, hogy a beszélő és hallgató közötti távolságnak, térköznek a kommunikációs cselekvésben jelentése van. Ezt is gyakoroltatni kell a gyerekekkel.

 

  A nem nyelvi kommunikációs eszközök jelentéstartalmát, alkalmazásukat a beszédfejlesztés érdekében végzett gyakorlatok közben sajátíthatják el a gyerekek. A tanítónak ebből a szempontból is tudatosan kell szerveznie. Jó, ha figyelemmel kíséri tanítványai non verbális viselkedését a tanórán kívül is!

 

II. A dramatikus játék

  Az iskolában folyó anyanyelvi nevelés legtágabban értelmezett célja az, hogy tanítványainkat a társadalmi közéletre készítsük fel. A mindennapi életben az emberi kapcsolatok és tevékenységek fő szervezője a spontán beszéd.  Az iskolában tehát ennek fejlesztésére is törekednünk kell. A spontán beszéd gyakran előkészíti vagy kíséri közvetlen cselekvéseinket, pl. vásárlás, hivatalos ügyek intézését stb.

  A gyerekek éltében a játék az a tevékenységi forma, amelyben a közvetlen cselekvés és a beszédcselekvés összekapcsolódik. A gyerekek szerepjátszó képessége egészen kicsi korban kezdődik kb. másfél éves koráig ismerkedő, utána szimbolikus játékok következnek, a varázsszó a „mintha” és sok bennük az utánzás. Az utánzó játékban előbb utóbb a  megjelennek a felnőttek viselkedésmintái, eleinte a cselekvés a fontos pl. takarítás, babafürdetés stb., később a szerep lesz a domináns: a mama mellé kell egy papa is, az orvos mellé beteg is stb. s a szereppel nemcsak a cselekvéseket kezdi utánozni, hanem a maga társadalmi tapasztalatait a szereplő beszédébe is igyekszik beépíteni.  A 4-5 évesek a babáikkal vagy bábokkal ezért tudnak jól színházat játszani.

  Az 5-7 évesek pedig már a szerepek összefüggéseit is megértik. Így a gyerek számára a játék olyan életforma az iskolába kerülés előtt, amelyben a felnőtt életre készül, bár még nem tudatosan. Az iskolában a játékszükséglet kielégítését is szolgáló szerepjátékokkal a felkészülést tudatosan befolyásolhatjuk. A spontán beszéd fejlesztésére ezért alkalmas a dramatikus vagy szerepjáték.

 

A szerepjáték:

-        segít leküzdeni a gátlásokat, a félelmet;

-        megmozgatja a fantáziát;

-        az együttjátszás örömet ad;

-        fejleszti az együttműködési (interakciós) képességeket;

-        a gyerekek kommunikációs bátorságra és biztonságra tehetnek szert;

-        nyelvi mintákat kaphatnak és gyakorolhatják a tiszta beszédet;

-        alkalmasak a nem nyelvi kommunikációs eszközök gyakorlására is;

-        használhatók a nyelvi hátrányokkal küszködő tanulók felzárkóztatására.

 

Az iskolai fejlesztésben háromféle játékot alkalmazhatunk:

1.      irodalmi művekre épülő szerepjátékok

2.      a társas érintkezéssel kapcsolatos szerepjátékok

3.      szabályjátékok (népi játékok)

 

1. Az irodalmi művekre épülő szerepjátékok

  Első osztályban bábozással oldjuk meg a verses mesék, mesék párbeszédes részeinek eljátszását. 2. osztálytól a bábokat elhagyhatjuk, helyette készíthetünk jelmezt. A szerepjáték tervezésében fontos szempont, hogy olyan irodalmi alkotást válasszunk ki, amelyek művészi, esztétikai szempontból értékesek. Ugyanis ezek nemcsak a kommunikációs minták gyakorlására alkalmasak, nemcsak a beszéd fejlődését segítik, hanem irodalmi élményt is nyújtanak.

 

2.Társas érintkezéssel kapcsolatos szerepjátékok:

  Ezeket kommunikációs gyakorlatoknak is nevezhetjük. Gyakoroltatásukat a jelenlegi tanterv 3-4. osztályban javasolja a következő szituációkban: orvos-beteg, eladó-vásárló, telefonálás, könyvkölcsönzés stb.

  A gyakorlatok lényege az, hogy a valódi helyzet megfigyelését követően játékos körülmények között utánzással gyakorolják a tanulók nyelvi-kommunikációs szabályokat. Eközben a társas illem szabályait is be kell tartaniuk, meg kell tanulniuk. Amikor lehet, próbáljunk a kommunikációs helyzetgyakorlatokhoz is irodalmi, szöveg-feldolgozási keretet biztosítani.

 

A dramatizálás fázisai:

1.       A kiválasztott mű elemzése: módja csaknem azonos a szépirodalmi szöveggel, néhány ponton azonban beépíthetünk olyan elemeket, amelyek előkészítik a játékot.

a.      Cselekedtetéssel szómagyarázatok végzése nemcsak az ismeretlen szavakat, kifejezéseket értelmezhetjük így, hanem a már ismerteket is. (pl. mutasd meg, hogyan cammog a medve! Mutasd az arcoddal a farkas fájdalmát! stb) minden olyan kommunikációs eszközt gyűjtsünk össze, amelyre a játék során szükségünk lehet. A kifejező mozgások, a mimika egy része benne van verbalizáltan a szövegben, ugyanígy az indulatokra és az érzelmekre is utalnak ezek a mondatok. A néma szereplőkhöz is kapcsolhatunk mozgást.

b.      Megoldhatjuk a párbeszédeket. Többször kell elolvasni a szöveget ahhoz, hogy tudjuk, hogy ki-ki tudja majd, hogy mit kell mondania. Célszerű időt adni a tanulóknak a szöveg begyakorlására, és csak utána eljátszatni velük. A párbeszédek előzetes olvasásával, ill. megoldásával tulajdonképpen aza célunk, hogy a szöveg és a mondatfonetikai eszközöket a tartalomhoz, szándékokhoz, a szereplő lelkiállapotához igazodva próbálják meg tudatosan alkalmazni a tanulók.

c.      Tisztázni lehet elemzés közben hogy hol, hány helyszínen játszódik a  történet. Kik a szereplők, milyen tulajdonságaik vannak – így tudnak majd jobban szerepet vállalni a gyerekek. Fel kell ugyanis mérniük, hogy melyik helyébe tudják beleképzelni magukat, milyen tulajdonságokat tudnak megjeleníteni a játékban. Azt is megbeszélhetjük, hogy hány jelenetet fogunk később eljátszani, s ehhez milyen eszközök szükségesek.

 

2.       A játéktér kijelölése: Tantermet át kell alakítani néha hozzá. A gyerekekkel együtt végezzük, beszéljük meg a főszervező a tanító legyen. Célszerű megbeszélni, hogy ki hol fog állni, merről jönnek be. Ha szükséges tartsunk ún. mozgáspróbát, ezzel ellenőrizhetjük, hogy megjegyezték-e a gyerekek, amit megbeszéltünk.

 

3.       A szereposztás: hány szereplőre van szükség?, önként jelentkezők között osztjuk ki a szöveget, választhatnak szerepet a gyerekek. Mi figyeljünk rá, hogy egy-egy szerepet ne ugyanazok kapjanak mindig. A bátortalanabb, nyelvi hátrányos helyzetben lévő gyerekek kezdetben kapjanak néma szerepeket. Pl. két gyerek: ajtó, fa, virág, bokor stb. Ha kicsi a hely és kevesebb tanuló játszhat, eljátszhatják többször is más-más szereposztásban.

4.       A jelenetek bemutatása: a tanító nézőként játszik a gyerekekkel, de rendezői szerepéből most sem eshet ki. Adhat kisegítő, kiegészítő információkat a megoldáshoz, ha a szöveg okoz gondot „súghat”. A javítás lehetőségével most is éljünk. Ha valaki a „színpadon”, vagy a nézőtéren tud jobb megoldást ugorjon be a játékba. Nem a produkció tökéletessége a lényeg, hanem az, hogy a gyerekek egymással együttműködve hogyan alakítják a jelenetet.

 

5.       Értékelés nézői-befogadói szempontból: mind a tanító, mind a néző-gyerekek mondják el véleményüket a társak szerepmegoldásairól, és indokolják is azt. Ha tudnak, mondjanak ötleteket jobb, tökéletesebb játékhoz.

 

6.       A mese, vers vagy történet összefoglaló elmondása. Ezt már a helyükön ülve végzik a  tanulók. Nem feltétlenül azoknak kell elmondaniuk, akik szerepeltek. Célszerű, ah a tanító jelöli ki a tanulókat.

 

Pl. Zsolnai József: Beszédművelés kisiskolás korban c. könyvéből a telefonálás tanításának menete:

1.       Téma exponálása: Richards: Ele-telefon (Volt egyszer egy elefánt, felvette a telefánt… /ld Kernya 248. old/) c. verse

2.       Felhívjuk a tanulók figyelmét, hogy a telefonálás technikáját, menetét és illemtanát meg kell tanulniuk.

3.       A telefonás illemtanának gyakorlása más szövegből (mi a helyes, mit mondott rosszul a kisfiú /minta szöveg lásd Kernya 248./)

4.       Jelentkezők párbeszédes formában, a mozgást is jelezve mondják el a szöveget

5.       Tisztázzák a hibákat

6.       Telefonáló játék: tanító hív osztály válaszol majd fordítva

7.       Hívjon mindenki mást: barát, osztálytárs, mozi stb.

8.       A játék végére tisztázódjanak a telefonálás szabályai.

9.       A játéksor végén javasoljanak a gyerekek telefon-párbeszédeket reális és mesebeli szereplőkkel is.

A könyv 1979-es.

 

6/b. Adott olvasmányhoz dramatikus játék megtervezése (műveletsor)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.