Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koordinációs képességek

 

A testi képességek egyik csoportja, amelybe a mozgáskoordináció működésének megfelelő képességek tartoznak. Eredményességük a kondicionális képességekkel együttesen jelentkeznek. A mozgáskoordináció alatt a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét, sorrendjét, illetve a sportág sajátos követelményei szerinti összekapcsolódását értjük.

 

Jellegzetességei:

-         optimális energia befektetés, energia felhasználás;

-         a mozgás hatékonysága, eredményessége;

-         a mozgás biztonsága, könnyedsége.

 

A mozgáskoordináció létrehozásában három alapképességnek van alapvető szerepe:

-         mozgásszabályozó képesség;

-         mozgásalkalmazkodó és mozgásátállító képesség;

-         mozgástanulási képesség.

 

A három alapképesség tovább bontható azon képességekre, amelyek a mozgáskoordinációt elősegítő, különböző analizátorok által nyert információk alapján eredményezik az összerendezettséget.

 

Ezek: - látási, - hallási, - tapintási, - egyensúlyi és kinesztétikus receptorok, analizátorok.

 

Az információforrások komplex megjelenése és érvényesülése során jönnek azok a képességek, amelyek eredményezik a mozgáskoordinációt.

 

1; egyensúlyozó képesség:

 

Az egyensúlyi analizátorok az egyensúlyérzet kialakításában vesznek részt. A fülben elhelyezkedő vesztibuláris rendszer jelzései alapján állandó információk haladnak a fej helyzetéről a magasabb idegrendszeri központokba. Valamennyi mozdulat, mozgás irányáról és gyorsulásáról is tájékozódik a központi idegrendszer.

 

Az egyensúlyozó képesség az a koordinációs képesség, amely a nagyon kicsi alátámasztási felület (pl.: gerenda) vagy nagyon bizonytalan egyensúlyi viszonyok (pl.: kalapácsvetés) közötti mozgásfeladatok gyors megoldásának feltételeit képezi. A felvett egyensúly fenntartásában, a zavaró tényezők kiküszöbölésében játszik alapvető szerepet. /Lépés, járások, futás padon, futás gerendán, karkörzés egy lábon állva, akadályokon járásgyakorlatok, ugrások szekrényről, deszkáról feladatokkal/

 

2; ritmusképesség:

 

A ritmusképesség a mozgásfolyamatok időbeli-dinamikai rendjének felfogása, a mozgásban rejlő ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. Fontossága már a mozgástanulás kezdetekor lényeges. Látási és hallási információk segítik. /labdavezetés adott ritmusokban, jelre gimnasztikai gyakorlatok, labdadobások, sorozat ugrások ritmikusan, zenés gimnasztika, ugrókötél gyakorlatok/

 

 

3; reakció (reagáló) képesség

 

Segítségével a környezetből érkező ingerekre és információkra, megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszolni az egyén. Szinte valamennyi receptor magas szintű, együttes működése szükséges a megfelelő válasz és cselekvés végrehajtásához. /jelre rajtgyakorlatok, játékok – fekete-fehér – fogócska…, futás sípjelre, tapsra feladatokkal/ 

 

4; téri tájékozódó képesség:

 

A testgyakorlatok végzése során, de a mindennapi életben is fontos, hogy az ember fel tudja mérni a távolságokat, irányokat, érzékelje a tér és időbeli elemek összefüggéseit.

 

A téri tájékozódó képesség lehetővé teszi az egyén térben (és időben) történő feladatainak célszerű, a körülményeknek megfelelő koordinálását. Kialakításában részt vesznek a látási és hallási, a tapintási és kinesztétikus analizátorok is.

 

-         A vizuális információk befolyásolják a cselekvéseket (éles látás, periférikus látás).

-         A hallási receptorok az akusztikus visszajelzések útján segítenek (labda hangja – asztalitenisz, röplabda).

-         A tapintási receptorok a mozgások révén, kívülről érik a szervezetet ( szerek, talaj fogása, ellenfél érintése).

 

Fejlesztése: célba dobás, ugrás, különböző távolságra dobásgyakorlatok, szlalom futás, vonalon futás labdavezetéssel, szereken gyakorlás, akadály pálya!

 

5; kinesztézis - mozgásérzékelés - képessége:

 

Kinesztézis, az izomfeszülés és ellazulás fokát jelző információk érzékelése útján kinesztétikus differenciáló képességben nyilvánul meg. Ez a képesség segíti hozzá az egyént a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtásához. /legfejlettebb: torna, műugrás, ritm.gimn./

 

A mozgásanalizátor proprioceptorai minden izomban, ínban, szalagban és izületben megtalálhatóak. Érző idegrostjainak különösen nagy a vezető képessége és gyorsasága. Már a legkisebb tömegváltozást képesek kimutatni. A kinesztézis teszi képessé az egyént ara, hogy nagy pontossággal meg tudja mondani „hol vannak” – milyen helyzetben – végtagjai, adott mozgáshelyzetben (pl.: torna – csavarszaltó). Nagyon fontos szerepe van tehát a mozgásérzékelésben, a mozgástanulásban és az önellenőrzésben (mozgás: összetett gyakorlatok, fordított testhelyzetek).

 

Fejlesztése: az iskolai testnevelés korai életkortól kezdődő, lényeges feladata:

 

- gyorsasági koordináció:             1-3. osztály

 

 

         A fejlesztés optimális időszaka

- mozgásérzékelés:                       1-3. osztály

- ritmusképesség:                          3-5 osztály

- reakcióképesség:                        3-5. osztály

- egyensúlyozó képesség:              4-6 osztály

- téri tájékozódó képesség:     5-7. osztály (taktika)

 

 

 

Koordinációs képességeket fejlesztő gyakorlatok:  /3 csoportba sorolhatóak/

 

a; általános előkészítő koordinációs gyakorlatok – a leglényegesebb;

 

b; a tanulást segítő sporttechnikai képességek elsajátításában szereplő gyakorlatok;

 

c; erő, gyorsaság, állóképesség fejlesztésében szerepet játszó, a mozgáskoordináció szempontjából jelentős gyakorlatok (b-c: sportági előkészítésben fontosak)

 

Ügyesség fejlesztése (alsó tagozat):

 

-         különböző típusú játékok

-         sor- és váltóversenyek

-         akadálypályák…

 

 

Izületi mozgékonyság:

 

Az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani. Szinoním értelmezése a hajlékonyság. Mértékegysége szögfokban adható meg.

 

Az izület mozgáskiterjedése mérhető:

-         a vállizületben;

-         a gerincoszlopon és a csípő-, térd-, bokaizületben.

 

Aktív hajlékonyság:

 

Ha a saját erejét használja fel az izületben létre jövő elmozdulásra (pl.: lábemelés).

 

Passzív hajlékonyság:

 

Ha saját testsúlyát vagy társ segítségét használja (pl.: társ emeli  a lábát).

 

A hajlékonyság függ az izületi szalagok elasztikusságától, rugalmasságától. Az ellazulási képesség pedig, az izmok elernyesztési képességében nyilvánul meg.

 

Fejlesztése: fontos már fiatal korban, mert később a kor előrehaladtával nehezebb (15-17 éves korig eredményes). Kellő bemelegítés után végeztessük! Figyelembe kell venni az időjárást, a hőmérsékletet, a napszakot!

 
 
 

 

Stretching

 

Fejlesztés fontos! mert beszűkült izületekkel gazdaságtalan a mozgás

Meditáció

Lazítás

 

Kisgyerekeknél figyelni a túlnyújtásra!

Sportágak: RG, torna, korcsolya.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.